„Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számlálni.”

Ha egyik vagy másik szent sugárzó életpéldája világítótoronyként mutatja az utat, amerre haladnod kell, akkor a mai napon az egész túlpartot fényárban úszva láthatod: óriás fáklyák és csöppnyi mécsesek ragyogó világossága jelzi a biztos révpartot, amely felé tartasz. Ha egyik vagy másik szent példája felkelti benned a vágyat az életszentség után, akkor ma a szentek közösségének kegyelmi tömegvonzásának hatására szinte elszakadsz a földtől, és néhány pillanatra a patmoszi látnokkal együtt az örök mennyei hazában találod magad, előtted a fehér ruhások megszámlálhatatlan serege. Száznegyvennégyezer és a megszámlálhatatlanul sok itt ugyanazt jelenti: a teljességet.

Azok, akiknek győzelmét ünnepeljük ezen a napon, évről évre többen vannak, s a világ végezetéig, az utolsó napig tart, míg mindnyájan felsorakoznak a trón és a Bárány előtt. Te is közéjük tartozol, hiszen Isten gyermeke vagy: meg vagy jelölve a keresztség és a bérmálás eltörölhetetlen jelével, ruhádat fehérre mosta a Bárány vére.

A kérdés csak az, meg akarod-e őrizni ezt a hófehér ruhát?

Az embert szabadnak teremtette az Isten, s azt a szédítően fönséges és félelmetes hivatást adta neki, hogy szabadon válassza őt. Sok-sok gyarlóságunk, hibáink és bűneink ellenére az Isten melletti döntéseink sorozatából, a szüntelen belékapaszkodásból, az ismételt hozzátérésből épül föl lassan az, amit életszentségnek hívnak, s amely nem más, mint az Isten miatti ontológiai szentség, az istenképűség megőrzése. Beszennyeződhet a fehér ruha, de ha akarod, a Bárány vére újból és újból megmossa, és ragyogó tisztává teszi.

Akarsz-e szent lenni? Lehetnél más egyáltalán?

Most Isten gyermekei vagyunk, de hogy mik leszünk, még nem nyilvánvaló. Az azonban nyilvánvaló, hogy ha tagadjuk istengyermeki méltóságunkat, ha lemondunk a szentségről, ha a nyolc boldogsággal ellentétes úton keressük a boldogságot, senkik és semmik sem leszünk.

Vagy a mindenszentek fehér ruhás seregéhez tartozol, vagy sehová. Vagy a világítótornyok fényét követve a kikötő felé tartasz, vagy zátonyra futsz, és örök hajótörést szenvedsz.