„Közösen adjunk hálát Istennek a szemlélődő és apostolkodó szerzetesrendekért és szerzetesi intézményekért, az apostoli élet közösségeiért, a világi intézményekért és az Istennek szentelt személyek más csoportjaiért, valamint mindazokért, akik szívük mélyén különlegesen átadták magukat Istennek” (VC 2).

Amikor hálát adunk a megszentelt életet élő személyekért, akkor magát a szeretet forrását, a szentháromság egy Istent ünnepeljük, aki nem szűnik meg gondoskodni egyházáról és minden korban hív embereket, hogy egészen neki szentelve éljenek. Az üdvösségre szóló hivatásunk a keresztségben gyökerezik. Az evangéliumi tanácsok vállalása révén az egész élet Isten szolgálatára való átadása sajátos megszentelődést hoz létre, „mely a keresztségi konszekrációban gyökerezik, és azt teljesebben fejezi ki” (II. Vatikáni Zsinat, Perfectae caritatis kezdetű dekrétum a szerzetesi élet korszerű megújításáról, 5). Ezt az önátadást az egyház fogadja el, így az az egyház szolgálatára is kötelez.

A megszentelt életet (vita consecrata) élő emberek az egyházban, az egyház által elfogadott módon, önként és szabadon vállalják életállapotképpen a három evangéliumi tanácsnak a megtartását. Az Egyházi Törvénykönyv (Codex Iuris Canonici - CIC) írja le, hogy az így megszentelt életformában a keresztények „teljesen a mindenekfelett szeretett Istennek szentelik magukat, hogy az Ő dicsőségére, az egyház épülésére és a világ üdvösségére új és különös címen elkötelezve, Isten országának szolgálatában törekedjenek a szeretet tökéletességére, és kiváló jellé válva az egyházban, a mennyei dicsőséget előre hirdessék” (CIC 573.k. 1. §).

Az Istennek szentelt élet az Úr Jézus példájában és tanításában gyökerezik. Az evangéliumi tanácsok vállalásával Jézus személyének lényeges vonásai – a szüzesség, a szegénység és az engedelmesség – „láthatóvá” válnak a világban, és a hívők tekintetét ráirányítják Isten Országának arra a misztériumára, mely már jelen van és hat a történelemben, de mennyei beteljesedését még várja (vö. VC 1).

A megszentelt élet vallási alapelemei: a teljes odaadás Istennek, Krisztus szoros követése, különös elkötelezettség Isten dicsőítésére, az egyház építésére és a világ üdvözítésére. Az egyháztörténelem folyamán az „evangéliumi tanácsok” vállalásával megszentelt életnek számos formája alakult ki. A Codex felosztásának értelmében beszélhetünk szerzetes intézményekről, világi intézményekről és az apostoli élet társaságairól.

Ferenc pápa apostoli levelet (2014. november 21.) írt a megszentelt élet évére. A Szentatya levele végén azokhoz a világi hívekhez fordul, akik osztoznak a megszentelt élet eszményeiben, küldetésében és feladataiban. Azt kéri tőlük, keressék az alkalmakat arra, hogy a megszentelt személyekkel együtt ünnepeljenek és velük közösen szolgáljanak. Az egyház titkát fejezi ki ez a gondolat, hiszen a különböző hivatások az egyházban egymást „kölcsönösen kiegészítik” és gazdagítják. Ferenc pápa levelében megszólítja az újabb alapítású intézményeket, hogy mint „karizmatikus családok” ismerjék meg egymás tapasztalatait és gazdagítsák, támogassák egymást – az egyház szolgálatában, Isten dicsőségére.  (vö. Magyar Kurír)