„Mária áldott rózsafüzére, édes lánc, mely Istenhez kapcsol minket.”

Október van, a rózsafüzér hónapja, amely időszakban megint megtapasztalhatjuk „e hagyományos imádság gazdagságát, mely egyszerű, mint a népi ájtatosságok, ugyanakkor olyan teológiai mélységei vannak, melyek alkalmassá teszik, hogy a komolyabb szemlélődést igénylő lelkek imádsága legyen. Az Egyház a rózsafüzérnek mindig különös hatékonyságot tulajdonított, ezért a legnehezebb ügyeit a közösségben, folyamatosan mondott rózsafüzérre bízta. Olyan pillanatokban, amikor az egész kereszténység került veszedelembe, a rózsafüzér erejének tulajdonították a megmenekülést, és utána úgy köszöntötték a Rózsafüzér Királynőjét, mint a szabadulás kieszközlőjét.

Szívesen bízom ma ennek az imádságnak hatékonyságára ... a világ békéjét és a családokat.” Ahogyan ennek az írásnak a címe, a fenti mondatok is Szent II. János Pál pápa szavai, amelyeket „a püspököknek, a papságnak és a hívőknek a szent rózsafüzérről” írt, ROSARIUM VIRGINIS MARIAE című, a Rózsafüzér éve (2002. október - 2003. október) alkalmából közreadott apostoli leveléből idézek.

Próbálkozhatnék különféle megközelítésekkel és megfogalmazásokkal, de egészen biztosan nem tudnám szebben, jobban és pontosabban, az átélt hit erejével szólni a rózsafüzérről, ezért a továbbiakban is átadom az „írást” II. János Pál pápának:

„A rózsafüzér ... – jóllehet jellegzetesen máriás imádság –lényegét tekintve Krisztusra mutat. Alkotóelemeinek egyszerűségében sűrítve tartalmazza az egész evangéliumi üzenet mélységét, melynek mintegy rövid összefoglalása. Benne visszhangzik Mária imádsága, az ő örök Magnifikátja, a megváltó megtestesülés művéért, mely az ő szűz méhében kezdődött el. A rózsafüzérrel a keresztény nép beiratkozik Mária iskolájába, hogy bevezessék Krisztus arca szépségének szemlélésébe és az ő szeretete mélységének megtapasztalásába.

A rózsafüzér által a hívő kegyelmek bőségét nyeri el, mintegy magának a Megváltó Anyjának kezéből.” [...] Ifjú éveimtől kezdve fontos helye volt ennek az imádságnak lelki életemben.... A rózsafüzér elkísért engem örömben és próbatételekben egyaránt. Sok-sok gondomat bíztam rá, és mindig bátorítást találtam benne. [...]a Péter székébe történt megválasztásom után, szinte föltárva a lelkemet, így fejeztem ki magamat: „A rózsafüzér nagyon kedves imádságom. Csodálatos imádság! Csodálatos az egyszerűsége és a mélysége (...). „A rózsafüzér mondása ugyanis nem más, mint Krisztus arcának szemlélése Máriával.

[...] A rózsafüzér Mária tapasztalásából kiindulva kifejezetten szemlélődő imádság. [...]„Szemlélődés nélkül a rózsafüzér lélektelen test, s mondása azzal a kockázattal jár, hogy formulák mechanikus ismétlése lesz, és ellentmond Jézus intelmének: 'amikor imádkoztok, ne beszéljetek sokat, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy a bőbeszédűségükért találnak meghallgatást' (Mt 6,7).

A rózsafüzér mondása természete szerint nyugodt, lassú ritmust igényel, ami elősegíti az imádkozóban az elmélkedést az Úr élete misztériumairól, melyeket annak szívén keresztül lát, aki a legközelebb állt az Úrhoz, s melyekből elmondhatatlan gazdagság fakad.”
„A rózsafüzér a béke imádsága a szeretet gyümölcsei miatt is, melyeket létrehoz. Ha jól végzik, mint elmélkedő imádságot, a rózsafüzér, miközben titkaival elősegíti a Krisztussal való találkozást, szükségszerűen észreveteti a testvérekben is, főleg a szenvedőkben Krisztus arcát.”

Bízom abban, hogy sokan imádkozzák a rózsafüzért és veszik kezükbe az „édes láncot”, ami összeköt minket Krisztussal és Máriával. A buzgó imádság segítsen minket az üdvösség útján!