Kedves Tanárok! Kedves Diákok!

A Veni Sancteval, a Szentlelket segítségül hívó énekkel nyitjuk meg a 2016-2017-es tanévet. Ebben az ünnepi pillanatban érdemes elgondolkodni azon, milyen elképzelésekkel, milyen szándékkal, milyen elhatározással indulunk el!

 
Van, akiben nagy tervek vannak; van, aki izgul - főképp az újak - milyen lesz?; vannak a régi diákok, akik azt mondják magukban: most jó találkozni megint a jól megszokott, régi osztálytársakkal, aztán majd jönnek a tanórák, valahogy mindenki ki fogja bírni?!

Elkezdődik egy új tanév, de hogy milyen lesz, abban döntő szerepe tanárnak és diáknak egyaránt van. Nagyon sok minden csak rajtunk múlik.

Kedves Diák!

Személyesen szeretnélek megszólítani. Milyen elképzelések, milyen szándékok, milyen célok vannak benned? Kell, hogy legyen célod, elképzelésed, vágyad erre a tanévre! Legyenek nemes, nagy, szép terveid! Merj nagyot álmodni! És ha az első napok lelkesedése után a tanórák monoton rendje próbára tesz, ha úgy érzed, hogy nem értenek meg és bántanak az osztálytársak, a tanáraid meg érzéketlenül vagy igazságtalanul osztályoznak, ha nagyon fognak hiányozni az otthoniak, és olyan nagyon rövidek lesznek a nappalok, az éjszakák meg egyre hűvösebbek; ne riadj vissza az iskoládtól, melynek kezdete nem lehet más, mint szűk és szoros, valamint tudásban bővelkedő.

Hidd el érdemes diáknak lenned, érdemes tanulnod! Mert amit az iskolától kapsz, ami ott történik veled, benned, az nemcsak pár évre szól! A mi közös úton-levésünk olyan, mint egy templom tengelye, mely a torony alatt a keresztény élet legfontosabb bevezető állomásától, a keresztségtől vezet minket az eukarisztika közösségén át a szentély meghittségéig.

Bárki vagy tehát, aki diák akarsz lenni ebben az évben, nagy elszántsággal, teljes erőbedobással, tudatosan járj az imént felvázolt úton! Az Örökkévaló pedig gyűjtsön össze egykor mindannyiunkat utunk végén az Ő Országában. Krisztus, a mi Urunk által. Amen.