Az év legbensőségesebb időszaka érkezett el. A Karácsonyt megelőző hetek különleges hangulatot árasztanak. A növekvő sötétségben vágyakozunk a fényre, lámpákat, világítófüzéreket gyújtunk mindenfelé. A sok apró fény nem veszi el a sötétséget, de kicsit feledteti, annak félelmetes hatalmát. Advent fő szimbóluma a gyertya, amit az adventi koszorún gyújtunk meg minden este. A gyerekeket is elvarázsolja az élő láng, nem tudnak vele betelni.

Érdemes nyugodtabb estéken leülni a koszorú köré, elcsendesedni és közösen imádkozni, elbeszélgetni a gyertyák fényénél. Ez az élő láng Krisztus szimbóluma, aki fényt hoz, ahogy karácsony evangéliuma hirdeti: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel.”

Krisztus az, aki megérint bennünket ezekben a napokban, ő közeledik felénk, nyitogatja szemünket, kopogtat a lelkünk ajtaján. Ő fordítja egymás felé az emberi szíveket, ő tölti el szeretettel, együttérzéssel, a békesség vágyával. Jó lenne ezt újra és újra felismerni, megbizonyosodni arról, hogy Isten közel van hozzánk, csak a szívünkbe kell nézni. Felfedezhetjük őt életünk mindennapjain, a másik emberben, családtagjainkban, barátainkban, a segítségre szorulókban, betegekben és szenvedőkben egyaránt.

Isten érkezése szeretetet, békét, fényt hoz, és mindig meghívást is: „jöjj és kövess engem”, legyél te is világosság, legyél te is szeretet a sötétségtől fenyegetett világban. 

Ha Adventben sikerül Istent keresve élnünk, akkor Karácsony éjszakáján annak eljövetelét ünnepelhetjük, aki valóban életünk világossága, aki valóban képes legyőzni a sötétség hatalmát életünkben és a világban is, a hozzánk megérkező Jézus Krisztust!

Áldott adventi készületet!