Szentkarácsony van!
Az örök jövendő a mi időnkbe, a mi jelenünkbe lépett. Fényessége vakít még - annyira, hogy azt gondoljuk, éjszaka van még. Mindenesetre boldogító éjszaka ez, - éjszaka, mely melegít és világít, amely szép és titokzatos.
Csendes, szent éjszaka.
Számunkra azonban csak akkor az, ha ennek az éjnek szent csendjét lényünk bensejébe engedjük, ha a mi szívünk is egyedül virraszt. Tulajdonképpen nem is nehéz ez, mivel az ilyen csend és egyedüllét könnyű. Csak annyi súlya van, amennyi minden fenséges dolognak velejárója, mely egyszerű és nagy egyben. Hiszen magányosak vagyunk. Szívünkben van egy legbensőbb hely, ahol magunk vagyunk, ahova senki sem juthat, csak az Isten.

K. Rahner