Uram, az egész világ olyan előtted, mint a porszem a mérlegen,
és mint a földre hulló hajnali harmatcsepp.
De te mindenkin megkönyörülsz,
mert mindent megtehetsz, és elnéző vagy az emberek bűnei iránt,
hogy bűnbánatot tartsanak.
Mert szeretsz mindent, ami van,
és semmit sem utálsz abból, amit alkottál.
Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád,
és hogyan állhatna fenn, ha te nem hívtad volna létre?
De te kímélsz mindent, mert a tiéd, életnek barátja.
Enyhén bünteted, akik hibáznak,
és a bűneikre emlékeztetve figyelmezteted őket,
hogy hagyjanak fel a gonoszsággal és higgyenek benned, Uram.
(Bölcs 12,22-13,2)

A földön még nem volt soha senki s nem is lesz soha senki,
aki olyan mélyre süllyedt volna, hogy el ne érhesse Isten végtelen szeretete.
Nincs jogod arra, hogy ne szeress és ne bízzál ott,
ahol Isten szeret és bízik.

(Michel Quoist)