Június hagyományosan a Jézus Szíve tiszteletnek szentelt időszak, mely az isteni szeretet legmagasabb rendű kifejezése. A népi vallásosság nagyon megbecsüli a szimbólumokat, Jézus Szíve pedig az Isten irgalmasságának legfőbb szimbóluma; de nem képzelt szimbólum, hanem valóságos, mely a központot képviseli, a forrást, amiből az egész emberiség számára üdvösség fakad.

Az evangéliumban különféle hivatkozásokat találunk Jézus Szívére vonatkozólag. Jézus maga mondja: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, én felüdítelek benneteket. Vegyétek magatokra az igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű” (Mt 11,28-29). János evangélista tanúságot tesz Jézus haláláról a Kálvárián, mert ő látta, hogy a katona lándzsadöfése után Jézus szívéből vér és víz folyt ki (Jn 19,33-34). János ebben a jelben, mint látszólagosan esetleges mozzanatban felismeri a jövendölést: Jézusból, a kereszten feláldozott Bárányból fakad a megbocsátás és az élet, minden ember számára.

Jézus irgalmassága azonban nem csupán érzelem, hanem életet adó erő, mely feltámasztja az embert, utalva a naimi özvegyasszony fia feltámasztásának történetére (Lk 7,11-17). Jézus éppen akkor érkezik meg ebbe a galileai faluba, amikor egy temetés zajlik. Jézus tekintetét a fiát sirató özvegyre szegezi és Lukács így mondja: „Mikor az Úr meglátta, megesett rajta szíve”. Ez a „compassio”, együttérzés - az Isten szeretete az ember iránt - az az irgalom, mely Isten magatartása az emberi nyomorúság, a nélkülözés és a szenvedés iránt. A „compassio” biblikus gyökere az anyaméhre utal, hisz az anya egészen sajátos reakciót érez gyerekei fájdalma esetén.

„De mi ennek az irgalomnak a gyümölcse?” „Az élet!”. Jézus azt mondta a naimi özvegynek: „Ne sírj!”, aztán megszólította a halott fiatalembert és így felébresztette őt álmából. Gondoljunk csak bele, milyen szép ez! Isten irgalmassága életet ad az embernek, és feltámasztja a halálból. Isten irgalommal néz bennünket, irgalommal vár minket. Ne féljünk találkozni vele! Neki irgalmas a szíve! Ha megmutatjuk neki benső sebeinket, bűneinket, ő mindig megbocsát nekünk. Tiszta irgalom! Ő néz, szeret és vár bennünket. Csupa szív és csupa irgalom! Menjünk bizalommal Jézushoz!”