"Bevittelek benneteket a Kármel földjére, hogy annak gyümölcsét és legjavát egyétek" (Jer 2,7).

A Szentírás számos helyen megemlékezik a Kármel-hegy szépségéről, ahol Illés próféta védelmezte az élő Istenben való hit tisztaságát. A próféta ezen a helyen mutatta be égőáldozatát, hogy a hitetleneknek bebizonyítsa, az Úr az egyetlen és igaz isten. A XII. században a magányosan élő remeték kápolnát emeltek itt, és a naponta misét tartottak Szűz Mária tiszteletére.

Végül Szent Albert jeruzsálemi pátriárka hivatalosan is engedélyezte működésüket, így megszületett a Kármel-hegyről elnevezett szemlélődő karmelita rend. Az ószövetség tengerről felszálló felhőjében (1Kir 18,44), mely Illés próféta idejében a megmentő esőt hozta, a Szűzanya előképét látták.

A Kármel-hegyi Boldogasszony tiszteletét magukkal hozták Európába is, amikor a szaracénok elől menekülni kényszerültek. A Kármelhegyi Boldogasszony tisztelete a 14. században jelent meg, az ünnep középpontjában Szűz Mária kegyelmessége áll.

A keresztes hadjáratok sikertelensége miatt a karmelita szerzetesek egyre inkább a nagyvárosokba, majd Európába szorultak vissza, ezzel életformájuk is átalakult. A remeteséget a közösségi élet váltotta fel, azonban Szűz Mária tisztelete változatlan maradt. A Kármelhegyi Boldogasszony ünnepéről az első forrás a 14. századból maradt fent, ekkor még július 17-i dátummal. Az időpont valószínűleg azt a tényt örökítette meg, hogy az egyház nem számolta fel a rendet, hanem a válságos idők ellenére engedélyezte működését. Az ünnepnek mégsem ez az általánosan ismert magyarázata.

A látomás:

A lexikonok a Kármelhegyi Boldogasszony ünnepét egy látomással magyarázzák. Az Angliában élő Stock Szent Simon előtt 1251. július 16-án megjelent Szűz Mária az angyalok kíséretében és egy skapulárét (váll-lepel) valamint különleges ígéreteket adott azoknak, akik azt hittel viselik.

A karmeliták jellegzetes barna skapuláréja az évszázadok alatt szimbólummá vált: mert Mária ígérete alapján viselője megmenekül a pokol tüzétől és Szűz Mária különös kegyelmében részesül. A kegyelem persze nem jár automatikusan, a lepel viselése megfelelő életszemlélet nélkül hasztalan. A skapulárét nemcsak a rend tagjai, hanem laikusok is hordták oltalmat remélve a pokoltól. Napjainkban a laikusok már nem skapulárét, hanem nyakláncot viselnek.

Kármel hegyén emelt templomot többször lerombolták az oszmán hódítok, de mindig újjáépítették, ma zarándokhelyként funkcionál. Magyarországon a legfontosabb búcsújáróhely Attyapusztán található, ahol a karmelita rend női tagjai élnek.

A kármelita skapulárét néhány nagy kármelita ünnepen, és csakis papi közreműködéssel lehet felvenni, és ígéretet kell tenni arra, hogy azt egy életen át viseljük. Egyik ilyen nagy ünnep július 16. is.

Üdvözlégy Úrnőnk, Kármel ékessége és fénye!
Ó, Mária, egészen a Tied vagyok és Te egészen az enyém vagy!
Kérlek, Édesanyám, szeplőtelen szívednek alázata, békéje és öröme árassza el most a szívemet, hogy szüntelenül növekedjen bennem a szeretet és a bölcsesség nagy kegyelme.
Jézus éljen, uralkodjon és pihenjen meg lelkemben, egész életem legyen egyetlen Magnificat Isten dicsőségére, az Egyház és a lelkek javára.
Ámen.

"Aki a skapulárét megkapja, ennek felvétele által a Kármelita Rendhez társul szorosabb vagy tágabb formában. Aki viseli, tanúságot tesz arról, hogy Miasszonyunkhoz tartozik, ugyanúgy, mint egy XIII. századbeli lovag, aki Hölgyének tekintete alatt értékesnek és szilárdnak érezte magát a harcban, s aki az ő színeit hordva inkább halt volna ezer halált, semmint hogy beszennyezze azokat a színeket.." (XII Piusz pápa)

"Olyan volt, mintha számomra fátyol borult volna minden földi dologra… Teljesen elrejtőztem a Szent Szűz fátyla alatt. (…) Milyen forrón kértem (Szűz Máriát), hogy vigyázzon rám mindig, s hogy hamarosan váltsa valóra álmomat, elrejtve engem szűzi palástja árnyékába!" - írja Kis Szent Teréz, 1889. júliusában.