Szent István Plébánia

Ma 2019. július 19.,
Emília napja van.

 

máj
14
kedd

Lourdes-i zarándoklat - 2019. április 29 –május 4.

Feltöltés dátuma: 2019.07.19. - 08:33





A soproni Szent István templom híveinek 44 fős csoportja a hétfői nap még sötétbe burkolózó hajnalán frissen és lelkesen várt a Budapestről érkező autóbuszra, ami pontosan meg is érkezett 3 budapesti utassal, az idegenvezetővel és a két gépkocsivezetővel.

A hosszú utazásra felkészülve kényelmesen elhelyezkedtünk a kijelölt üléseken és nekivágtunk Ausztrián, Olaszországon és Franciaországon keresztül a célállomásunk, a Pireneusok lábánál megbúvó Lourdes felé.
Hosszú utunkat szakaszokra bontva több látványosságot is megtekintettünk.

Első megállónk nem kisebb látványosság, mint a süllyedő VELENCE, a világörökség része – melynek kikötőjébe ahogy illik, hajóval futottunk be -  legfontosabb látnivalóinak megtekintése, úgy mint a Dózse palota, a Campanile, Piazza Marco Polo, a Sóhajok hídja és sikátorokon át a Rialtó hídig, valamint  Velence legfontosabb látványossága, a Szent Márk bazilika, ahol zarándoklatunk első szentmiséjén vehettünk részt.

Szentmise után visszahajóztunk Punta Sabbióniba, ahol az autóbuszunk várt bennünket.
Utunkat folytatva olaszországi szálláshelyünk felé, elimádkoztuk a rózsafűzért és imákat hallgattunk. Késői órában érkeztünk meg a Ligur tengerpart közelében lévő szálláshelyünkre, St.Bartalomeo-ba, a Hotel San Matteo szállodába. A szálloda dombokkal körül-ölelt olajliget közepében állt, úszómedencéje csalogatott, de inkább az ágyat választottuk.

Másnap kora reggelit követően a Ligur tenger partja mentén folytattuk utunkat, egészen Monacóig, a hercegség államába, Monte Carlóba, a fényűzés és szerencse világába. A híres Casinóhoz egy sziklaomlás miatti útlezárás miatt nem tudtunk eljutni és ez valóban a mi szerencsénk volt. Így megmaradt a pénzünk.

A hercegi palotához azonban eljutottunk, beálltunk a földalatti parkolóba, ahol a FORMA-1-es autók is parkolnak a verseny idején, majd mozgólépcsővel és lifttel a 60 m-es szikla tetején álló Oceánográfiai Múzeum mellett elsétálva érkeztünk meg Monaco Székesegyházához, ahol több, korábban uralkodó Grimaldi herceg és a 2005-ben elhunyt Rainier herceg és felesége Grace Kelly is nyugszik.
A Katedrálistól tovább sétálva a hercegi palota főbejáratához érkeztünk, ahol az őrségváltás koreográfiáját láthattuk. A palota térről mindkét irányban kikötői panoráma tárult elénk. A zászló fent lobogott, ami jelezte, hogy II. Albert jelenlegi uralkodó, vagy a hercegi család valamelyik tagja a palotában tartózkodik.

Sétánktól immár felfrissülve könnyen folytattuk utunkat AVIGNON-ba, a pápák városába, ahol 70 év alatt 7 pápa is uralkodott a hatalmas fallal körülvett városban a 14.szd-ban. A palota  - méreteit tekintve - inkább erődítményre hasonlít, mint fényűző palotára, ennek ellenére, vagy éppen ezért Világörökség részét képezi.
A palota melletti dombon emelkedő, 1111-ben felszentelt Notre Dame des Doms-ban mutatta be Győző atya második szentmisénket. Az apácák – késésünk ellenére – készségesen fogadták zarándokcsoportunkat.
A Rohne folyó partján álló St. Bénezet - híd még megmaradt 4 pillérét a hídon lévő kis kápolnával  még szép napsütésben fotózhattuk le. A hídhoz kötőtő gyermek dalocskát „sur le Pont d,Avignons on y dance, on y dance” meg is hallgattuk menet közben az autóbuszon.

Ezután a Nimes-ben foglalt szállásunk következett, az ETAP-hotelben. Finom és bőséges vacsorát kaptunk, majd / reggelig szabad program keretében/ alvás következett.
Utunk harmadik napján bőséges reggeli után következő célállomásunk felé vettük az irányt, ARLES városába, mely város már i.sz. II. szd.-ban fontos település volt a Rohne folyó partján, bizonyítja ezt a hatalmas római amfiteátrum, és a római színház is, mindkettő 2 ezer éve „állja a sarat” épségben, természeti csapások és háborús események ellenére is. Egész Provence fővárosa is volt Arles a 12.szdban. Itt koronázták Arles királyává Barbarossa Frigyest a St. Trophim bazilikában 1178-ban.
Ebben a méreteivel is lenyűgöző, román + gótikus stílusban épült templomban mutatott be szentmisét Balázs atya.
A város lakossága ünnepélyes felvonulással vett részt a város védőszentjének ünnepnapján, provence-i népviseletben, kicsik és nagyok, öregek és fiatalok, gyalog és lóháton. Ebbe az ünnepi forgatagba pillanthattunk bele, majd a város egykori főterén a FÓRUM-on kávézással vagy fagyizással tölthettünk egy kis szabad időt.

Ezen élmények után már csak alig 500 km állt előttünk LOURDES-ig. Ezzel is megbirkóztunk, útközbeni rózsafűzér imával, filmvetítéssel, énektanulással.
Megtekintettük Bernadett életéről, a Mária jelenéséről, a csodás gyógyulásokról és megpróbáltatásokról szóló filmet, valamint a kántor asszony segítségével begyakoroltuk a lourdesi fellépésünkhöz szükséges tiszta éneklést.
Így aztán gyorsan eltelt az idő és délután meg is érkeztünk a kegyhely főbejáratához és megkezdtük ismerkedésünket a kegyhely látnivalóival.

A jelenés 100. évfordulójára készült el a legtöbb zarándokot befogadó hely. A X.Pius pápáról elnevezett földalatti bazilika hatalmas méretei lenyűgözőek, 25 ezer zarándok befogadására alkalmas, de a nemzetközi szentmisék alkalmával még ez is kicsinek bizonyul. A földalatti bazilika tervezője magyar származású mérnök, Pierre Vágó, aki Jézusra utaló szimbolikus jegyeket rejtett a bazilika belső világába.
A hatalmas tér végén ott magasodott a Szeplőtelen Fogantatás Bazilika, melyet ezúttal csak messzebbről vettünk szemügyre.

Lourdes-i szállásunk a Gave folyó partján lévő Hotel Saint Suzanne-ban volt, ahol finom vacsorával vártak bennünket. A szobák elfoglalása után a „kórus” elindult a kegyhelyre, ahol a 21 órakor kezdődő gyertyás körmenet a Rózsafűzér imával együtt zajlott, az aznap jelenlévő valamennyi külföldi ország résztvevőivel. Pár perces késés miatt aznap már nem „léphetett dobogóra a kórus”, így a csoport többi tagjával együtt tették meg a körmenetet a szél által időnként elfújt gyertyáikkal. Az eső és a szél azonban nem csökkentette a lelki felemelkedést és feltöltődést, amit a közös énekes Rózsafűzér ima nyújtott.
Jól esett a fűtött szobákban nyugovóra térni.

Csütörtökön korán reggel 6.45 órakor zarándoklatunk csúcspontján a Jelenési barlangban – ott ahol Jézus anyja Mária jelent meg 1858. február 11-én Bernadett Soubirusnak - volt a szentmisénk, ahol Győző atya és Balázs atya együtt mutatták be a szentmisét. Az eső, mely megállás nélkül esett, csak a ruhánkat áztatta el, a lelkünket viszont tisztára mosta a szentmise alatt.

A korai mise után visszamentünk a szállodába reggelizni, majd azt elköltve újfent nekiálltunk a kegyhely felfedezéséhez. Sok látnivaló akadt , így elsőnek a Szentségimádás kápolnát, majd a Bernadett templomát, a közelben álló „Betegek fogadóját”majd a Rózsafűzér bazilikát, az elsőként megépült kápolnát, és a fölé épült Szeplőtelen Bazilikát tekintettük meg.
Ezek végeztével 11h-től a dombon lévő 1.5 km-es Keresztutat jártuk végig, melynek X. állomását magyarok adományaiból készítették el.
Dél felé járt az idő, amikor is néhány órás szabadidő keretében mindenki kedvére tehetett, amit szeretett volna. Pl. merítkezni, vagy egyénileg imádkozni, vagy vizet venni a sok vízcsap egyikéből.
Délután egy újabb lendülettel elindultunk a kegyhelyen kívüli látnivalókhoz a városba, így pl. Bernadett szülőházához, a Boly malomba, majd onnan a börtön felé a Cacho-hoz.  Lehetőségünk volt vásárlásra is egy közértben, ki bort, ki sajtot, ki csokoládét vett gondolva az otthon-maradottakra.
Vacsora után a „kórus” jó időben elindult, tanulva az előző esti kudarcból, immár sikerrel, elsőnek érkezve a kórus számára kijelölt helyre. A karnagy úr a próbaéneklésünket elfogadta, ennek tudatában, már nem mozdultunk egy tapodtat sem a fejünk fölött lógó mikrofon alól.

A Processio ugyanúgy zajlott, mint előző este, gyertya, ima, ének, de szerencsére nem esett az eső.
Ismét jól esett a fűtött szoba és a meleg ágy.
Pénteken reggel 6h-kor a Szeplőtelen Fogantatás Bazilika St.Gabriel kápolnájában tartott szentmisével búcsúztunk a kegyhelytől. A mise utáni reggeli végeztével a buszunk elindult velünk a hazafelé vezető hosszú útra.

Egy kis felüdülést hozott a Cannes városában a Croisette-n tett rövid gyalogos séta, a tengerparton lévő Fesztiválpalota vörös szőnyegén készített kötelező fotózkodás, és a gyermeki lelkülettel megáldottaknak a körhintán való két és fél perces száguldozás.
Következő szállásunk ismét a Ligur-tenger közelében lévő San Matteo szálloda, ahol azonban most sem sikerült megmártózni a medence csalogató vizében.

Szombaton eső nélküli reggelre ébredtünk, de ez nem tartott sokáig. Még hosszan gyönyörködhettünk a Földközi tenger kékes víztükrében, majd eltávolodva a tengertől  Szent Antal városát Padovát vettük célba. Tény, hogy az „Il Santo”, - ahogy Antalt még életében „a szent” nevezték - nem Padovában, hanem Lisszabonban született, nagy tisztelet és megbecsülés illette rövid padovai tevékenysége ellenére is.

Padovába érkezésünk előtti pihenőnél egy kedves kis kápolnában volt az utolsó szentmise. Milyen jó a Gondviselés, hogy az úton lévőkre is gondol, akik testi-lelki felfrissülés mellett lelki megújulásra is vágynak. Ez a kis kápolna ezt a célt hivatott szolgálni tökéletesen.

Padovába érkezve a Szent Antal Bazilika értékes ereklyéit, elsősorban Szent Antal örök nyughelyét – ahol 700 éve alussza örök álmát – tekintettük meg, majd a relikviák kápolnájában az ép állapotban maradt nyelvét, továbbá a bazilika művészi értékeit, pl. Donatelló szobrait, freskókat és a kerengőt is.

Ezek után már nem volt más hátra, mint hálaimát mondani azért a sok kegyelemért, amiben a 6 napos - 4200 Km-t megtett - zarándoklatunk során részünk lehetett.
Sopronba érkezve a Szent István templomban valamennyi zarándok elénekelte a Te Deum-ot orgonakísérettel, ami méltó befejezése volt a 6 napos zarándoklatnak.
A hölgyeknek szánt fehér rózsa és a férfiaknak szánt bor, pedig érdemeinken felüli kedves ajándék volt.
Köszönet mindenért.


Gyulay Mária
idegenvezető