Hitvallásunk egyik nagy igazságát ünnepeljük: a szentek közösségét. A zarándok egyház liturgiája ma összekapcsolódik a megdicsőült egyházéval, hogy együtt ünnepeljük Krisztust, a választottak szentségének és dicsőségének forrását. Egyik vagy másik szent sugárzó életpéldája világítótoronyként mutatja az utat, amerre haladnunk kell.

Az életszentség a keresztségi kegyelem teljes beérése (Jel 7,2-4. 9-14). A Jelenések könyvéből vett olvasmány a választottak hatalmas seregét mutatja be. Ők azok, akik „ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében.” Az első század végén az Üdvözítő képekben tárta fel, a Patmosz szigetére száműzött Szent János apostolnak, hogy az Egyháznak valódi történeti élete lesz. Meg kell küzdenie mindenféle bajjal, a gonoszság hatalmával, de mindez Isten tudtával történik. Akik tudatosan vállalják az Istenhez tartozást, azok mindig Isten gondviselésében, oltalmában részesülnek. Azok, akiknek győzelmét ünnepeljük ezen a napon, évről évre többen lesznek a világ végezetéig, s majd mindnyájan felsorakoznak a trón és a Bárány előtt.
Mindazokat a kegyelmi ajándékokat, melyeket az üdvözültek viselnek, megkaptuk mi is a keresztségben és a bérmálásban. Egyházunk homlokunkra rajzolta Krisztus jelét, és a keresztség vízében lemosva, a kegyelem, a szentség fehér ruhájában öltöztetett. Gazdag adománnyal indultunk az életbe és megkaptuk a Lélek pecsétjét is, de az üdvösségbe lépés feltétele maradt, hogy földi zarándoklásunk alatt tudatosan és szabad akarattal döntsünk Jézus Krisztus mellett.

Életgondjainkat állítsuk az örök üdvösség és boldogság szolgálatába (Mt 5,1-12a). Jézus bölcsességgel teli tanítást ad a hegyi beszédben arról, hogy életgondjainkat hogyan alakítsuk az üdvösség és az örök boldogság eszközévé. Ha hétköznapjainkat hittel, és Jézus szenvedésében való részesedésként éljük meg (lélekben szegények, megpróbáltatástól szomorúak, igazságra éhezők és szomjazok, akik üldözést szenvednek), akkor életünket megnemesíti, megtisztítja, és méltóvá teszi a dicsőségre. Ha áldozatos lélekkel küzdünk bűnre hajló természetünk, bűnös szenvedélyeink ellen, akkor Jézussal felülemelkedünk a nehéz helyzeteken, szeretetet és békét sugározva magunkból. A szentek minden élethelyzetben Jézussal „jártak”.

Akarsz-e szent lenni?

Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk (1Jn 3,1-3). Isten végtelen szeretetében Fiát adta nekünk, mint szőlőtövet. Isten szeretete akkor éri el hatását bennünk, ha viszonozzuk. Ha a szőlőtő és a szőlővessző azonosulása létre jön. Ehhez kapjuk az erőt és a kegyelmet Istentől az egyház közvetítésén keresztül. Ha megéljük istengyermeki méltóságunkat, ha törekszünk a szentségre, ha a nyolc boldogság útján keressük a boldogságot, akkor szentek leszünk. Vagy a mindenszentek fehér ruhás seregéhez tartozunk, vagy sehová. Vagy a világítótornyok fényét követve a kikötő felé tartunk, vagy zátonyra futunk, és örök hajótörést szenvedünk. Ha életünk kormányát Krisztusnak átadjuk, akkor biztos kikötőbe érünk.
Szentek leszünk, a szentek között a mennyben!