Szűz Mária mennybevitelét magasztalja augusztus 15-én szerte a világon sok millió hívő lélek. Mindazok, akik szeretik őt, és hozzá tartozónak érzik magukat. Ebbe a nagy közösségbe olvad be a mi magasztalásunk is: „Magasztald, én lelkem, az Istenanyának a földről az égbe való átköltözését…” - ahogy ezt egy régi görög katolikus ének megfogalmazza.

Amit ma ünneplünk, az emberiség történetének boldog befejezése, hiszen az emberiség egyik tagját, Máriát a mennybe vitte Szent Fia Jézus Krisztus.

De, hogy is teljesedik be ez üdvösségünk történetében?    

Az ember, akit Isten életre hívott és boldogságra teremtett, csakhamar elfordult Istentől. Ezt az Úr nem nézhette közömbösen. Azért, hogy az emberiséget megmentse, megengedte, hogy Szent Fia emberré legyen. Így az emberiséget „belülről”, az emberiség egyik tagjaként vezesse saját magához, ezért Jézus Krisztus valóságos ember lett Máriától, aki így Isten tervében sajátos szerephez jutott. Istennel együtt vállalkozott a nagy és hosszú útra.

Megérhette Jézus születésének és gyermekségének nehéz, de boldog óráit. Átélhette a nyomasztó terhet, amikor az emberek eleinte örvendeztek, lelkesedtek, majd elvetették őt, s úgy tűnt, hogy a messiási hivatás, mint egy nagy álom összetört a kereszten. Megérhette Mária a nagy fordulatot is, amikor feltámadottként jelent meg Jézus, így mutatkozva meg a világnak. Ezt végigkísérve érezhetjük, hogy döntően és észrevétlenül, a maga módján központi alakká vált az emberiség megváltásának történetében.

Máriában teljesült – bizonyos mértékben őszinte hite és hűsége jutalmául az, hogy testestül és lelkestül, vagyis egész emberségében Istenhez vétetett. A megszolgált boldog befejezést adta neki az Úristen élete koronájaként. Ezt ünnepeljük, és ezért örvendünk ezen a napon.

Ma mindnyájan szívünk belső odaadásával mondhatjuk: Mária útja a mi utunk is. Mert ha Istenhez hűségesen, hitben járjuk életutunkat, akkor egykor mi is egész emberségünkkel Istennél lehetünk. Ébredjen föl bennünk a hála érzése ezen az ünnepen Istenünk iránt, aki nem adta fel, hanem kiállt a mi életünkért és üdvösségünkért. Aztán Mária iránt, aki a mi üdvösségünkhöz oly fontos szerepet vállalt, és azóta is imádkozik, könyörög értünk.

Mialatt mi még a földi úton fáradozunk és gyakran nehéz megtenni, hogy célunkat szem elől ne tévesszük, tekintsünk és emlékezzünk gyakran Máriára, és az ő megdicsőülésére. Pillantsunk sokszor életútjára és céljára, és ez higgyük el óriási bátorságot ad nekünk az út folytatásához. Tanuljunk tőle, így könnyebbé válik minden lépés, még akkor is, ha ezek a keresztúton visznek minket. Ha az ő kérő imáját igénybe vesszük, s hagyjuk, hogy segítsen, ez biztonságot ad és bizalmat, mert egy jóságos anyai kéz vezet bennünket, egy meleg, alázatos szív adja szeretetét nekünk és egy békés szempár figyeli vigyázó tekintetével életünk minden percét.

A mai nap a hála és a kérés napja, az örömé és a köszöneté, mert Mária életének boldog befejezése a mi saját életünk örömteli ígérete és megvalósulása. Olyan ünnep, melyen mindazok, akik hisznek megérthetik életük értelmét és azt, hogy Máriában egy csodálatos anyát és Krisztuskövetőt szerethetünk.