Az igazságra és csakis az igazságra törekedj...” (MTörv/5Móz 16,18-20)

A keresztények minden évben a világ minden táján azért gyűlnek össze, hogy imádkozva növekedjenek az egységben. Olyan világban tesszük ezt, ahol a korrupció, a kapzsiság és az igazságtalanság egyenlőtlenséggel és megosztottsággal jár. Az imáink egységesek egy szétszakadozott világban. Ebben van az erejük. Keresztényekként vagy közösségekként gyakran bűnrészesek vagyunk ugyan az igazságtalanságban, mégis arra kaptunk elhívást, hogy egységben tanúskodjunk az igazság mellett, és Krisztus, gyógyító kegyelmének eszközei legyünk a szétszakadozott világ helyreállításában.

A Krisztus-hívők egységéért tartott 2019-es ökumenikus imahetet az indonéz keresztények készítették elő. Indonézia 265 millió lakosának kb. 86%-a muszlim, és így a világ legnagyobb muszlim lélekszámú országa. A népesség mintegy 10%-a azonban a különböző hagyományokat követő keresztény közösségekhez tartozik. Indonézia a népessége és a kiterjedése alapján Délkelet-Ázsia legnagyobb nemzete. A több mint 17 000 szigeten 1340 különféle népcsoport él, és 740 helyi nyelvet beszél a közös nemzeti nyelv, a Bahasa Indonesia mellett. A nemzetet a Pancsasila 1 („öt alapelv”) mentén alapították a Bineka Tunggal Ika (Egység a sokféleségben) mottóval. Az etnikai, nyelvi, vallási tarkaságban az indonézeket a gotong royong elve vezérli, vagyis szolidaritásban és együtt működve élni. Ez azt jelenti, hogy vállaljunk közösséget az élet és a munka minden területén, örömben és bánatban, és minden indonézben a testvérünket lássuk.

Ezt a mindig is törékeny harmóniát ma új veszélyek fenyegetik. Az utóbbi évtizedek gazdasági növekedése olyan rendszerre épült, amelynek középpontjában a verseny áll.
Egy ilyen környezetben a keresztény közösségekben újra tudatosult az egység fontossága, és közös elkötelezettséggel, együttesen emelik fel szavukat az igazságtalanságok ellen. Amellett, hogy szembesülünk ezekkel az igazságtalanságokkal, keresztényként kötelességünk megvizsgálni, hogy nekünk milyen részünk van ezekben. Csak akkor tehetünk bizonyságot arról, hogy megéljük az egységet a sokféleségben, ha szem előtt tartjuk Jézus imádságát, „hogy mindnyájan egyek legyenek”. Csak a Krisztusban megélt egységünk által leszünk képesek felvenni a harcot az igazságtalansággal szemben, és szolgálni az attól szenvedő áldozatok javát.

Krisztus Egyházát a menny előízének nevezik, bár megosztottságunk miatt kudarcot vallunk. Nem tudunk Isten szeretetének jele lenni az ő népe számára. Az igazságtalanság nemcsak az indonéz társadalmat széttagoló megosztottságot mélyítette el, hanem az egyház töredezettségét is. Bűnbánatot tartunk a megosztó igazságtalanság miatt, de keresztényként hiszünk Krisztus erejében is, amely bocsánatot és gyógyulást ad. És így a kereszt alatt egyesítve találjuk magunkat, kérve kegyelmét, hogy vessen véget az igazságtalanságnak; és irgalmát azokra a bűnökre, amelyek megosztottságunkat okozzák.

Kérjük Istenünket, hogy kegyelmének gazdagságával ajándékozzon meg bennünket, hogy egykor egy akol legyen és egy pásztor!