Istenem, legalább egyszer egy évben

szeretném bezárni magam mögött a lakást,

hogy elutazzam;

szeretnék akkor kelni, amikor tetszik,

heverészni a napon, lubickolni a vízben,

homokot szórni az ujjaim között.

Legalább egyszer ott kell hagynom a várost,

hogy kiszellőztessem magam, hogy időm legyen.

Jöjj el velem, ha szabadságra megyek,

a tengerre vagy a hegyekbe.

Légy velem, bárhová is visz utam.

Nemcsak az egyhangúságtól akarok szabadulni,

szeretném a hangodat is tisztábban hallani

a csöndben, a nyugalomban.

Istenem, szeretnék

kószálni a szabadban,

szeretnék elolvasni egy könyvet,

ami nem kötelező.

Akkor talán azt is jobban megértem,

mennyire szeretsz.

Akkor talán jobban tudok majd imádkozni is.

Akkor majd megtudom,

hogy mindig van időd ránk, mindig közel vagy,

hogy nem csupán a napra vágyom, meg a szélre,

de mindenekelőtt

a Te szereteted napjára és leheletére.