A lélekről nem könnyű beszélni, mert egyrészt minden szellemit azonosítanak vele, másrészt kialakult egy beszédmód, hogy az ember teste halandó a lelke örök, ennek következtében a test és a lélek állandó harcban van egymással.

A Biblia és benne az Újszövetségi szentírás azonban a Szentlélekről egészen más összefüggésben beszél. Ez a tanítás a Szentírásban igen gazdag és sokszínű, antik gondolkodási sémák hatása alatt áll. A Szentlelket úgy mutatja be az Írás, mint az Atya második énjét. Ebből a bemutatásból fejlődött ki a Szentháromság tan, és a Léleknek és Krisztusnak a kapcsolatáról szóló viták, részei a Jézus Istenségéről szóló vitáknak.

Az Írás úgy mutatja be a Szentlelket, mint a hozzánk legközelebb lévő Istent, őbenne s az ő segítségével találkozunk az Atya Istennel. Segítségével alakítja ki az ember, a szellemi, a lelki kapcsolatát az Istennel. Jézus kapcsolatát a lélekkel legjellegzetesebben mutatja be a Jordán folyónál történt megkeresztelkedése. Jézus minden tevékenységét a Lélek erejével végzi, sőt az evangélisták úgy írják le, hogy minden, amit Jézus tesz az a „Lélek műve” Jézus a „Lélek erejében” tevékenykedik. Jézusnak az Atyához fűződő kapcsolata és küldetése a Lélek segítségével történik.

A Szentlélek az Újszövetségben, mint ajándék jelenik meg, az Atya ajándéka számunkra. János evangélista fejti ki bővebben, hogy a Szentlélek ajándékozása az Atya kezében van. Jézus a Lélek által üresíti ki magát és ajándékozza magát teljesen az Atyának. János evangéliumában a Lélek egyben vigasztaló is. Az embernek a felépülő Isten kapcsolata mindig a lélek műve. A jövőben épülő kapcsolat is, ezért a Szentlélekről szokták mondani leggyakrabban, hogy eljön.

Az egyház is a Lélek műve, hisszük, hogy Ő hívja létre az egyházat és vezeti, hogy a kapcsolat az Istennel az idők végéig megmaradjon közte és az egyház között. A lélek adja az egyháznak a missziós jelleget. Sőt az egyes keresztény ember lelkébe is a missziós elhivatottságot a Lélek adja. Ilyen értelemben az egész egyház a lélek törvénye alatt áll. Az Apostolok Cselekedetei című könyvben a pünkösdi Lélek kiáradása teszi mássá az apostolokat, oldja fel félelmüket a világtól, világosítja meg értelmüket, hogy Jézusban felismerjék a megváltót, és az általuk alapított közösségeket a Lélek öröme hatja át. 

Az Istennel személyes kapcsolatba lépett ember és lelke hihetetlenül meg tud változni. Az elmélyült vallásosság mindig a Lélek műve, a vallási vigasz a Szentlélek vigasztalása. A lélek indítja imádságra az embert, adja meg szenvedések között is a hit örömét. Jézus előre látta a hívek megpróbáltatásait, fizikai és lelki értelemben is. Ezért ígéri meg, hogy elküldi az „igazság lelkét” a vigasztalót.

Nagy kérdés, hogy a mi lelkünket milyen erők járják át? A Szentlélek ereje, megvilágosítása, vagy más belső indulatokat vélünk a Lélek indításainak?