Szent István Plébánia

Ma 2017. június 29.,
Péter, Pál napja van.

 

Lelkiség

Nagyboldogasszony ünnepéhez

Feltöltve:  2011. augusztus 15.


Szűz Mária mennybevételének hittitka azt az igazságot foglalja magában, hogy Jézus anyja, a Boldogságos Szűz Mária, halála után testével-lelkével a mennyei dicsőségbe felvétetett. E hittételt a kinyilatkoztatás nyomán az Egyház mindenkor vallotta. Az efezusi zsinat (431) Máriát „theotokosz”-nak, istenszülőnek nevezte. Jeruzsálemben már az 5. században megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, a szentséges Szűz elszenderülése névvel illették. A 6. században egész Keleten elterjedt az ünnep. Rómában a 7. században, s itt a 8. századtól Assumptio Beatae Mariae, a Boldogságos Szűz menybevételének nevezték.
A magyar Mária-tisztelet gyökereit Szent István királyunk országfelajánlásából eredeztetjük. Ám érdemes röviden átgondolni, hogy a Mária-tisztelet rohamosan gyors elterjedésének és felvirágzásának hátterében mi állhatott.
Szent Gellért püspök kisebbik és nagyobbik legendája is arról ír, hogy - tanítása nyomán a magyar nemzet Krisztus anyjának nevét ki nem ejti, hanem csak Úrnőnek mondja, hisz Pannóniát is Szűz Mária családjának nevezte Szent István király -, aki lobogóira Mária képét festette. A szent király országos törvénynapját minden évben augusztus 15-én, azaz Mária elszenderülésének és mennybevételének ünnepén tartotta Székesfehérváron.
A nagyobbik Gellért-legenda szerint István épp egy Nagyboldogasszony-napi prédikációja miatt szerette meg Gellértet, aki a Napbaöltözött Asszonyról beszélt, s aki a kéréseknek nem tudott ellenállni, ha azokat az „Irgalmasság Anyjának” nevében tették fel neki. Az akkori ezredfordulós, Krisztus eljövetelét váró időszakban úgy érezték, az emberiség rászorul az Irgalmasság Anyjának segítségére.
Boldogasszony kifejezésünket sokan a kereszténykor előtti pogány női istenalakra vonatkoztatják. Barna Ferdinánd és Kálmány Lajos, a Szeged környékén sokat kutató római katolikus pap voltak e nézet első képviselői. Megállapítja, hogy a Boldogasszony egy ősi asszonyistenség neve lehetett, amelyet valószínűleg Szent Gellért püspök tanácsára alkalmazhattak a hittérítők Szűz Máriára. Eszerint a boldogasszony kifejezés nem állt túl messze a Szent Mária (Sancta Maria) névtől, ahogyan a latin hívja gyakran Máriát, akinek neve helyett az úrnő (=asszony) szó használata lehet a tisztelet vagy a névmágia jele is.
A korabeli magyar nyelv vallási szókészlete meg volt, amelynek segítségével eleink a keresztény tanításokat ki tudták fejezni. Ezt a nyelvi anyagot Vargyas Lajos néprajzkutató vonta alapos elemzés alá. Keresztény szókészletünk tekintélyes része, mégpedig az egyházszervezetre és a szertartásokra utalók latin, görög, szláv nyelvekből való átvétel. Ám a keresztény tanítás és erkölcs kifejezésére őseink magyar szavakat alkalmaztak, azaz rendelkeztek megfelelő fogalmi készlettel. E fejlett réteghez tartozó szavak: jonh (lélek), áld és átkoz, imád, menny, id (szent), Isten, ördög, üdvözít, üdvösség. Ehhez kapcsolódott még a mind világi, mind vallási vonatkozásban használt szavaink csoportja: böjt, vétek-vétkezik, bűn, bocsát, búcsú, hisz, hit, teremt, örök. Ezekből a kereszténység szókincse bomlik ki előttünk, s jelentésük tehát nem lehetett messze a keresztény tartalmaktól, ezért alkalmazhatták rájuk. A magyarság világképe tehát az ezredforduló körüli években alkalmas volt a kereszténység nyelvi megjelenítésére. Nem véletlenül írta Luitprandt cremonai püspök 950 körül, miután a magyarokkal egy éven át állandó érintkezésben volt, hogy "gens hungarorum videlicet christiana..." azaz "a magyar nemzet nyilvánvalóan keresztény".
A magyarországi latinban, közvetve a magyar nyelvben azonban a latin regina (királynő) mellett megtaláljuk a domina (asszony, úrnő) és a magna domina (nagyasszony) kifejezést is. Dümmerth Dezső történész úgy gondolja, a Szent István király legendáját író Hartvik püspök tudta, hogy a magyar nyelvben létezik egy kifejezés „a boldogasszony (úrnő, uralkodó úrnő, asszony)”, amelyet Máriára vonatkoztatva valamiféleképpen vissza akart adni a fordítás során. Ezért használta a fenti latin fogalmakat.
A honfoglalás után, az államalapítás idején a nyelvi alap tehát készen állt egy ilyen kifejezés befogadására. A halványuló pogány vallási képzetek találkoztak a Mária-tiszteletben erősödő keresztény vallásossággal, amely egybeesett a rendi megújulással. Ez kellő alapot adhatott a Mária-kultusz felerősödéséhez és rohamos elterjedéséhez.

 

Isten szeretetének megismerése

Feltöltve:  2011. július 12.


Az ember lelki elmélyülése az Isten szeretetének titka előtti hódolattal kezdődik. „Szeret az Isten”: csak ilyen alapállásból kiindulva lehet megállni az élet többi titka előtt is. Kérjük a kegyelmet, hogy ne csak értelmünket, hanem érzelmeinket is magával sodorja Isten irántunk való szeretete.
"Az Ige, az igazi - világosság, amely minden embert megvilágít... a tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek." (Jn l, 9-12). - Szent János evangélistának ez a kozmikus méretű meglá¬tása magában hordozza az ember valóságát, tragédiáját és esélyét. Valóságát - amely azt jelenti, hogy az ember Istenre tájolt lény; ezt fejezi ki az, hogy "övéi közé jött", "tulajdonába jött". Tragédiáját - mert övéi nem fogadták. Sajnos, az ember képes ar¬ra, hogy nemet mondjon Istennek és ezt a képességét saját kárára használta és használja is. A bűn, az Isten ellen lázadó "nem szolgálok" magatartás a mai ember tragédiájának is kiindulópontja. Rendeltetését - esélyét, örök távlatát: „hatalmat adott arra, hogy ismét Isten gyermekei lehessünk", megnyitotta a hazafelé vezető út sorompóit.
Mondjuk ki ezt a szót ISTEN és hagyjuk, hogy vezesse gondo¬latainkat és érzelmeinket. „Ki az Isten?” - Ez a kérdés előbb vagy utóbb kérlelhetetlenül ránehezedik minden gondolkodó emberre. És nincs rá kész, előre megadott válasz. Mindenkinek saját magának kell megtalálnia azt. És életünk minden új szakaszában új választ kell keresnünk. Mert Isten sohasem csak Isten, hanem mindig az én Istenem! Róla nem lehet "semlegesen", "objektív módon” beszélni, mint ahogy a fákról és tárgyakról beszélünk - mondja Martin Buber. Hitelesen Isten¬ről sem lehet beszélni, hanem mindig csak Istennel. Tragédia, ha valaki úgy gondolja, már megtalálta a végső választ, aki úgy véli, hogy tudja ki az Isten.
Szirakuzai Dénesről mesélik, hogy megkérdezte Szimonisz filo¬zófust, mondja meg neki, ki az Isten? A filozófus előbb egy nap gondolkodási időt kért, aztán egy hét haladékot kért, majd egy hóna¬pot, végül az egész életet. - Aquinói Szent Tamásról pedig azt mondják, hogy már mint kisfiú a Monte Casino-i szerzeteseknél az egyiktől a másikig szaladt kérdezgetve: "Atyám, mondd meg nekem, ki az Isten?" Mégis, élete végén elismerte titkárának: "Minden, amit Istenről írtam, nem ér semmit!" - Hasonlóan vallott magáról élete alkonyán Karl Rahner is: "Tudom, hogy Istenről nem tudok semmit. Mégis köteles vagyok szeretni őt – Ő maga miatt." - A mi ismeretünk Istenről mindig töredékes és soha nem is lehet teljes. De növekednünk kell ismeretében. Hagyjuk, hogy lenyűgözzön bennünket Isten titkának mélysége. Ki az én Istenem? Szépen fejezi ki ezt a belső, tépelődést Paul Roth Istenem, hogyan nevezzelek? prózai versében:

 

Mily sok neved van, Istenem!
És melyik az igazi?
Atyának nevezzelek?
Vannak atyák, akik zsarnokok,
Úrnak nevezzelek?
Az urak sokszor kényurak,
kik rabszolgákat tartanak.
Nevezzelek talán királynak?
Királynak lenni mit jelent manapság?

Tudom, tudom,
ezek a nevek olyanok, mint a kulcsok,
segítenek megérteni a Megragadhatatlant,
a Kifejezhetetlent.
Mondanak valamit Rólad, Felőled,
de még többet mondanak magunkról:
hogyan képzelünk el Téged.
Nincs olyan Neved, mely mindent kifejezhet
minden időben és mindenkinek.
Mert nem is mondhatunk el mindent,
hiszen minden kor és minden ember
kell, hogy újra felfedezzen Téged és Neved.
Szükséges azonban, hogy beszéljünk Veled,
s szeretnénk mégiscsak Neveden szólítani.

A régi nevek ugyan kissé idegenül hangzanak,
de név nélkül, attól félek,
Te magad lennél idegen, mint a hang a telefonban,
mely névtelenül hallózni kezd.

 

Istent minden kornak és minden egyes embernek ismételten fel kell fedeznie. Gyermekkorunk Istene nem lehet elegendő felnőttkori válságunkban, vagy idős korunk hanyatlásában. Kérjük ezt a kegyelmet mindig lelki elmélyülésünk ideje alatt.