Szent István Plébánia

Ma 2018. június 21.,
Alajos, Leila napja van.

 

Lelkiség

Nagyboldogasszony ünnepére 2012

Feltöltve:  2012. augusztus 15.


Úgy tudjuk, hogy amikor korai keresztények, Szűz M
áriára, Jézus anyjára tekintettek, a megváltott ember mintáját, az egyház, a hit ősképét látták benne.

 

Ez a szemlélet ott van Lukács evangéliumában, tőle hallottunk az imént egy szakaszt. Lukács először is úgy mutatja be nekünk a Szent Szüzet, mint akinek erős, mély a hite. Hiszen míg Zakariás nem hisz az angyal szavának, ezért némasággal bűnhődik, addig Mária bizakodó hittel válaszol az angyal szavára. Mária az Úr szolgáló lányának tekinti magát, akivel megtörténhet, amit az Úr mond neki (Lk 1,38).

 

Ráhagyatkozott Isten szavára, akkor is, ha számára, egyszerű názáreti lány számára nem is igen lehetett világos, mit hoz magával akkor kimondott igenje. Emiatt, a hite miatt nevezi őt Erzsébet boldognak: „Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked.” (Lk 1,45).

 

Miközben Izrael (népe), Jahve szolgája, elzárkózik az Úr igéje elől, addig Mária az Úr szolgáló leánya, az Úr rendelkezésére bocsátja magát.
Az egész nép helyett mondja ki az igent, és lehetővé teszi az új korszak indulását, a Krisztusban beköszöntő gyógyulás kezdetének idejét. Lukács evangéliumában leírja, hogy a hívő Máriát hogyan fogja szaván Isten, és hitének milyen próbát kellett kiállnia.

 

Mária hite az Úr igéjén meditálva erősödött meg. „Mária pedig szívébe véste a szavakat és el elgondolkodott rajtuk!” (Lk 2,19) Mária megőrizte az angyal szavait, és a szívében összerakta. Mert a hit Isten igéjét az ember fejéből a szívébe viszi, és miközben meditálva forgatja, időz mellette, megérti, így képes elfogadni. Mária átadja önmagát, testét-lelkét, teljes lényét átadja Isten Igéjének, (a méhét is) így került áldott állapotba Isten Igéjének erejéből.
Később Mária hite kiállta a csalódások és váratlan fordulatok próbáját. Már Simeon jövendölése is erre utal: „…a Te lelkedet is tőr járja át…” (Lk 2,35). És valóban Mária, ahogy halad előre hitében, fájdalmas anyává (mater dolorosa) válik.

 

Fia más úton jár, mint amire ő eleinte gondolhatott. Már 12 éves korában elhagyja anyját, mert Atyja házában kell lennie (Lk 2,49). Már 12 éves korában kimondja Jézus, hogy mennyei Atyjához tartozik, nem pedig a szüleihez. És végül, amikor a keresztig jut élettörténete, az anya számára ez a legnagyobb fájdalom, amit csak a hitben lehet elviselni. Mária hitét úgy mutatja be Lukács evangélista, hogy minden hívő ember példaképévé váljon.

 

A nap üzenete számunkra: amint Mária, úgy mi is hallgassuk Isten igéjét és meditálva forgassuk a szívünkben. Hagyatkozzunk arra, amit Isten tervez velünk, hagyjuk, hogy Isten vezessen bennünket, akkor is, ha nem is igazán értjük, hogy mi Isten tervének kimenete.


Így válunk Máriával együtt áldottakká (benedictus/benedictinus), így énekelhetjük vele együtt nap mint nap a zsolozsmában: „Magasztalja lelkem az Urat!”

 

Nagyboldogasszony ünnepén különösen is úgy áll előttünk a Szent Szűz, mint megváltottságunk példaképe, mintája. Márián látjuk beteljesedve, hogy Isten, Fia által, mit tesz mindannyiunkkal!


Ezen a napon ünnepeljük, amit minden vasárnap megvallunk a hiszekegyben: „…hiszem a test feltámadást és az örök életet.” Amint Máriát, úgy holtunk után minket is testestül lelkestül országába vár az Úr.
Mária mennybevételének ünnepe hittel és reménnyel tekint az ember testére. A testnek is isteni méltósága van, mert feltámasztásra szánt test. Itt és most a test szomorúságunk és örömeik forrása is egyszerre.

 

A Mária ünnepek a megváltott ember örömének ünnepei. Azt mutatják meg, hogy a bűnnek, (a gonoszléleknek) nincs hatalma rajtunk!
Rajtunk hatalma Isten jóságos Lelkének, Isten Szentlelkének van, aki átjárja, és saját képére formálja testünket-lelkünket.

 

Mária arra hív ma is bennünket, hogy hívő lelkülettel hagyatkozzunk Isten szavára és hálatelt szívvel engedjük rajtunk beteljesedni a Krisztus hozta megváltás művét.

Pihenés, felüdülés

Feltöltve:  2012. július 17.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Istenem, legalább egyszer egy évben

szeretném bezárni magam mögött a lakást,

hogy elutazzam;

szeretnék akkor kelni, amikor tetszik,

heverészni a napon, lubickolni a vízben,

homokot szórni az ujjaim között.

Legalább egyszer ott kell hagynom a várost,

hogy kiszellőztessem magam, hogy időm legyen.

 

Jöjj el velem, ha szabadságra megyek,

a tengerre vagy a hegyekbe.

Légy velem, bárhová is visz utam.

Nemcsak az egyhangúságtól akarok szabadulni,

szeretném a hangodat is tisztábban hallani

a csöndben, a nyugalomban.

 

Istenem, szeretnék

kószálni a szabadban,

szeretnék elolvasni egy könyvet,

ami nem kötelező.

Akkor talán azt is jobban megértem,

mennyire szeretsz.

Akkor talán jobban tudok majd imádkozni is.

 

Akkor majd megtudom,

hogy mindig van időd ránk, mindig közel vagy,

hogy nem csupán a napra vágyom, meg a szélre,

de mindenekelőtt

a Te szereteted napjára és leheletére.

 

Jézus Szívéről

Feltöltve:  2012. június 01.


Az ószövetségi szentírás huszonhatszor is beszél Isten szívéről. Ezek közül is különös jelentőségű Ozeás próféta tanítása, melyben a mindenség teremtő Istene arról szól, hogy „megrendül és könyörületre indul a szíve”.


Ezt a megrendült és könyörületre indult isteni szívet, Jézusnak a szívét szemléli az egyház. Benne nyilvánul meg Istennek az emberek iránti felmérhetetlen és szenvedélyes szeretete, amennyiben nem adja meg magát az emberi hálátlansággal szemben, hanem Egyszülöttjét küldi, hogy kimentse az emberi nemet a bűn rabságából. A Keresztre feszített átszúrt szívéről elmélkedve láthatjuk, hogy Jézus Szívében fejeződik ki a kereszténység lényegi magja: Krisztusban tárult fel és adatott nekünk az evangélium forradalmi újdonsága, vagyis a Szeretet, mely megvált bennünket és éltet minket immár Isten örökkévalóságában. Ezért tanítja Szent János: „Isten úgy szerette a világot, hogy saját egyszülött Fiát adta oda érte, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). Az ő isteni szíve szólítja meg a mi szívünket és arra hív bennünket, hogy kilépve önmagunkból, emberi biztonságunkból, egészen hagyatkozzunk rá. Ez a felhívás, hogy „maradjunk meg a szeretetében”(Jn 15,9) minden megkereszteltet érint.
„Engedjétek, hogy Krisztus egészen megszerezzen magának benneteket!”

Május Mária hónapja

Feltöltve:  2012. május 09.


A MÁRIA IRÁNTI BIZALOM

 

Mária, reménység anyja, légy velünk!
Taníts minket, hogy az élő Istent hirdessük;
segíts tanúskodnunk Jézusról,
az egyetlen Üdvözítőről;
tégy minket szolgálatkésszé a felebarát iránt,
befogadóvá a rászorulók iránt,
tégy az igazságosság megvalósítójává
és egy igazságosabb világ szenvedélyes építőivé;
járj közben értünk,
hogy úgy munkálkodjunk a történelemben,
hogy bizonyosak legyünk
az Atya tervének teljesedésében.

 

Az új világnak Hajnala, mutasd meg,
hogy a reménység anyja vagy,
és virrassz felettünk!

 

Virrassz az európai egyház fölött:
legyen az evangélium jó közvetítője;
legyen az igazi közösség helye;
teljesítse küldetését, mely arra szól,
hogy hirdesse, ünnepelje és szolgálja
a remény evangéliumát,
mindenki békéjére és örömére.

 

Béke Királynője, oltalmazd az emberiséget
a harmadik évezredben!
Virrassz az összes keresztény fölött:
járják hűségesen az egység útját
a kontinens egyetértésének kovászaként;
virrassz a fiatalok fölött,
akik a jövendő reményei,
hogy nagylelkűen kövessék Jézus hívását.

Virrassz a nemzetek vezetői fölött:
a közös ház építését tekintsék feladatuknak,
melyben megbecsülik
minden egyes ember méltóságát és jogait.
Mária, ajándékozd nekünk Jézust!

 

Segíts, hogy őt kövessük és őt szeressük!
ő az Egyház, Európa és az emberiség reménye,
ő velünk és közöttünk él Egyházában.
Veled együtt mondjuk:
„Jöjj el, Úr Jézus!” (Jel 22,20)
A dicsőség reménye,
melyet ő árasztott a szívünkbe,
teremje meg az igazságosság és a béke gyümölcseit!

(II. János Pál pápa)

Húsvéti üzenet 2012

Feltöltve:  2012. április 08.


Mária Magdolna még pirkadat előtt a sírhoz megy. Sötétség van, e világ sötétsége. A sötét könnyen behatol az emberi szívekbe, homályba borítja őket, s olykor alig pislákol bennük az élet.
A világban az erőszak győz, és győzelme egyenesen elkerülhetetlennek tűnik. Érezhettük és láthatjuk, hogy Pilátus óvatos semlegessége győz, aki bár mindent ért, és nem megölni, hanem bizonyos mértékig inkább megmenteni akarta volna Jézust, mégsem így dönt, mégsem védi meg, hanem kimondja az ítéletet.
Ilyenek a mi jámbor érzéseink is, amikor nem állítjuk őket a szeretet oldalára, vagy amikor kicsinyek maradnak, és nem növeljük őket a jóságban, vagy nem vállaljuk a következményeket és nem akarunk áldozatot hozni. A világban Júdás harminc ezüstje, a birtoklásvágy, dolgok, mint bálványok imádása győz, és észre sem vesszük, hogy így adjuk el legnagyobb kincsünket, a szív szép világát, és a végén kétségbeesünk. Ezáltal uralkodik a sötétség a világban és bennünk.

Mária Magdolna amint a sírhoz ér, látja, hogy valaki elhengerítette a bejárathoz helyezett követ, amely súlyos, akár a halál. Azonnal Péterhez és János apostolokhoz fut: „Elvitték az Urat a sírból”, majd szomorúan teszi hozzá: „S nem tudni, hova tették.” Úgy tűnik teljesen elveszett a remény, a bizakodást, a ráhagyatkozást elnyelte a semmi. A gonosz teljes diadala ez.
Sok ilyen elkeseredett asszony van, akik nem sírhatnak reménytelenségük, kétségbeesésük felett. Ő, a valamikori bűnös asszony – Mária Magdolna bírja indulásra a két megijedt, tétovázó apostolt. Ők is azonnal a sírhoz futnak.
Ez a rohanás jól kifejezi minden tanítvány, minden közösség, de az egész világ kétségbeesését is, hiszen mindenkinek szüksége van az Úrra, az Istenre, a jövőre, az örökkévalóságra, valamire, ami nem okoz csalódást, aminek soha nincs vége.

És a feltámadással minden megváltozik. A szív futni kezd, az érzések új erőre kapnak. Mi is lélekben futásnak eredhetünk! Újra találkozhatunk a másik emberrel. Az élet nem ért véget! A remény nem a múlté! Nem a pilátusi semlegesség, nem a harminc ezüst csillogása, nem saját életünk kétségbeesett féltése győz. Húsvét boldogsága ugyan nem mentes a kereszt fájdalmától, de győzelem a fájdalom felett.

Mert Isten legyőzte a bűnt, a sötétséget és a világ vakságát! A boldogság ugyanis nem azt jelenti, hogy nem sírunk, hanem azt, hogy a szeretet letörli a könnyeket. A húsvét ezért sietség, ezért lelki futás, és szívbéli rohanás, mert a földi szeretet siet, hogy utolérje a Végtelen Szeretetet, magát az Istent.

Először János, a fiatal tanítvány ér a sírhoz, de Péter az, aki először belép. A z üres sír láttán mindketten „látnak és hisznek”. Eddig ugyanis nem értették meg az Írást, amely szerint föl kell támadnia a halálból.

Gyakran vagyunk így mi is: nehéz elhinni, hogy az élet feltámadhat. Könnyű belenyugodnunk a gonoszba, az erőszak logikájába, amely oly egyértelmű és szörnyű módon van jelen Jézus történetében. A húsvét azonban megnyitja szívünk kapuit, amelyek bezárkóztak a szomorúságba, a kudarc érzésébe, a csalódásokba és reménytelenségekbe.

Amikor sikerül eloszlatnunk egy kis darab sötétséget, amikor a kétségbeesett szorongás a szeretet fénysugarával találkozik, a könnyek felszáradnak, a magány társra lel, az idegenből testvér lesz, amikor eljön a béke, a gyengét valaki megvigasztalja, egy haldokló szeretettől kísérve Isten kezébe ajánlja magát, akkor a világ feltámad!

Ezért higgyünk jobban a szeretet erejében, amely legyőzte a gonoszt, és amely szeretet tesz bennünket is kitartóvá.

Ne féljünk! Krisztus feltámadt, és nem hal meg többé! Ez a mi erőnk, örömünk és örök jövőnk.

 


 

Gondolatok Nagyböjtre

Feltöltve:  2012. február 22.


Hamvazószerdától kezdődően a nagyböjtbe léptünk, ami az évenkénti tavaszi tisztulás és lélekújulás ideje az egyházban. De ugyanakkor a kemény szellemi harcé is.


Krisztus harcba szállt a sátánnal böjtölése, a kísértés visszaverése, tanítása és gyógyító csodái, legfőképpen önként vállalt szenvedése és halála által. A kereszten látszólag vereséget szenvedett, de valójában halálának percében győzte le a Gonosz birodalmát. Az Üdvözítő évről évre megvívja harcát értünk a nagyböjtben. Krisztus erejére támaszkodva és megerősödve ebben az időszakban buzgóbban kell gyakorolnunk a szeretet tetteit és az önmegtagadást. Így engesztelünk is, jóvá akarjuk tenni vétkeinket.


Milyen legyen hát nagyböjti lelkületünk? Mindenekelőtt fogalmazzuk meg a szándékot a nagyböjti gyakorlatok megtartására, és nagyjából tervezzük meg életrendünket. Ne csak az önként vállalt cselekedetekben buzgólkodjunk, hanem elsősorban az állapotbeli kötelességekből adódó, Istentől küldött, vagy kísértésképpen jelentkező megpróbáltatások türelmes elviselését is ajánljuk fel naponta.


A kiegyensúlyozott katolikus (keresztény) emberben nem válik szét élesen a természetfölötti és a természetes élet. Lelki megújulásunkkal megegyezik, s azt támogatja, ha nagyböjtben a számtalan elhanyagolt dolgaink rendbehozatalát is erénygyakorlatként kezeljük; elmulasztott kötelességek, adósságok, halasztott beteglátogatás, elmélkedések, tavaszi nagytakarítás, és nem utolsósorban Szentírás-olvasás, szentmisén való részvétel és a szentségekhez való járulás (gyónás, áldozás), továbbá a nagyböjti lelkigyakorlatok.


Nagyböjtben a szenvedő Megváltó áll előttünk, aki magára vette fájdalmainkat. Önmegtagadásainkban vele egyesülünk. A böjt azonban nem önsanyargatás. Ellenkezőleg. Célja az ember felszabadítása, emberibbé tétele. Az emberben kettősség él. Küzd benne a „régi ember” és az „új”, az önzés és a szeretet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Ezekre gondoljunk a nagyböjti szent időben. A kereszt jele kísérje törekvéseinket és jó szándékunkat. Egész valónkat fogja át Krisztus szent keresztjének jele, hogy „átrendezzen” és megtartsa bennünk Isten kegyelmi ajándékát. Így a „lila csendben” megvalósulhat a jézusi megváltás, a húsvéti kegyelem.

 

 

 

 

 

Urunk bemutatása a templomban - Gyertyaszentelő Boldogasszony

Feltöltve:  2012. február 02.


„Ma a Szűzanya a templom Urát viszi be az Úr templomába!
És József nem a saját fiát ajánlja fel, hanem azt a Fiút, akiben Istennek kedve telik. (Mt 3,17) Simeon, az igaz, felismeri Őt, akire várt és egy özvegyasszony, Anna is tanúságot tesz róla. (Lk 2,38) A körmenetet ezen a napon ők négyen vezették be. Ez a körmenet az idők folyamán a világon mindenütt, a föld minden népe számára szokássá lesz egy örömünnepen!”

 



„Befogadtuk Isten irgalmasságodat,
templomodnak bensejében, alleluja, alleluja.”
(vö. Zsolt 48,10
)

 


„Fogadjuk be tehát tárt karokkal az irgalmasságot, melyet a templom belsejében kaptunk – és többé már ne távozzunk el a templomtól, mint ahogy a boldog Anna sem távozott el. Mert Isten temploma szent, és ti vagytok az – mondja az Apostol. (1 Kor 3,17) Tehát valóban a szívünkbe fogadjuk be az irgalmasságot! A szívben lakik Jézus Krisztus, a szívben szól népének, szentjeinek a békéről, egyszóval azoknak, akik megtalálták a szívükhöz vezető utat!”

 

 

 

 

„Mi lesz a mi ajándékunk, testvérek? Mivel viszonozzuk Neki mindazt a jót, amit velünk tett? (Zs 116,12) Tegyük meg mi is a magunk részéről mindazt, ami csak lehetséges, ajánljuk fel Neki abból, amink van a legjobbat: ajánljuk fel azt, akik vagyunk (önmagunkat)! Milyen jó számomra, de dicsőséges és előnyösebb is, ha inkább Neked ajánlom fel magamat, mintsem magamra maradjak; magára hagyatva elcsügged bennem a lelkem (Zs 42,7).”

„Ha bármilyen ajándékot készítesz, el ne felejtsd Máriára bízni! Akkor nem ér visszautasítás. Gondod legyen rá, hogy Máriának add át. Ő ajánlja fel tündöklőn fehér, jóakaró kezeivel, melyből Isten szívesen fogadja.”

(Részletek Clairvaux-i Szent Bernát apát beszédeiből)

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

„Áldalak és köszöntelek Téged,
ó, kegyelemmel teljes,
mert világra hoztad az Irgalmasságot,
mely rám leszállt;
te készítetted a gyertyát,
melyet kezembe kaptam.
Te szolgáltattad a viaszt
a méhedbe leszállott Lángnak,
Szűz Szülöttednek,
Szüzeknek szent szüze,
amikor Te, tisztaságos anya
romlatlan testbe öltöztetted
a romolhatatlan Igét.”

(Guerric d’Igny apát)

 

Újévi üzenet

Feltöltve:  2012. január 01.


Az új év kezdetén szeretettel mondok jókívánságot mindenki felé. Isten adjon derűt és jólétet, de leginkább békét az emberi szíveknek.

S egyben megköszönöm, hogy az elmúlt év során meglátogatta Plébániánk honlapját, bízunk abban, hogy az idei esztendőben is felkeres minket.

 

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN MINDANYIUNKKAL AZ ÚJ ESZTENDŐBEN IS!

Győző atya

Karácsonyi üzenet

Feltöltve:  2011. december 25.

 

 

Kedves Testvérem!

 

Isten örökkévaló szava, Jézus Krisztusban vált valóra, aki nekünk adatott.

A 2011. év Karácsonya meghív minket erre az ismételt szeretetre. Nyíljunk meg e nekünk ajándékozott szeretet előtt, hogy szívünket eltöltse a természetfölötti kegyelem.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok Önnek és kedves szeretteinek, szent és áldott Karácsonyt!

 

Szeretettel: Győző atya

 

Adventi üzenet

Feltöltve:  2011. november 27.


Az advent csendje hatalmába kerít. Nincs bizonytalanság az érkezés felől. Biztosak vagyunk, hogy eljön a Karácsony, megérkezik, akit várunk. Sorra elégnek a gyertyák, de vajon felkészítjük-e lelkünket a Megváltó befogadására? Istennek legyen hála, hogy minden évben megadatik a lehetőség, hogy mindennapjaink rohanásai közepette megálljunk, az égre szegezzük tekintetünket, önmagunkba nézzünk, s újabb döntéseket hozva változtassunk mindennapjainkon. Erre szolgál az adventi készületi idő: újból éljük át az Isten eljövetele utáni vágyódást és a belső lelki fordulatot, amelyet az esemény előkészíteni szándékozik.

 

Számunkra most van advent, KRISZTUS MA AKAR HOZZÁNK JÖNNI, ebben az évben is meg akar születni bennünk. Meg kell változtatnunk életünket, alkalmassá kell válnunk arra, hogy befogadjuk Krisztust és megváltó üzenetét.

 

Ezekkel a gondolatokkal kívánok a kedves olvasó számára egy örömteli adventi időszakot, amely legyen olyan, hogy Karácsony szent ünnepén megszülethessen mindannyiunkban a BÉKE és a SZERETET.


                                                                                                    
        Győző atya

 

Az ADVENTI NAPTÁR eléréséhez kattintson az "Olvasson tovább"-ra, majd az aktuális dátumra!