Szent István Plébánia

Ma 2019. május 22.,
Júlia, Rita napja van.

 

Lelkiség

Május Mária hónapja

Feltöltve:  2012. május 09.


A MÁRIA IRÁNTI BIZALOM

 

Mária, reménység anyja, légy velünk!
Taníts minket, hogy az élő Istent hirdessük;
segíts tanúskodnunk Jézusról,
az egyetlen Üdvözítőről;
tégy minket szolgálatkésszé a felebarát iránt,
befogadóvá a rászorulók iránt,
tégy az igazságosság megvalósítójává
és egy igazságosabb világ szenvedélyes építőivé;
járj közben értünk,
hogy úgy munkálkodjunk a történelemben,
hogy bizonyosak legyünk
az Atya tervének teljesedésében.

 

Az új világnak Hajnala, mutasd meg,
hogy a reménység anyja vagy,
és virrassz felettünk!

 

Virrassz az európai egyház fölött:
legyen az evangélium jó közvetítője;
legyen az igazi közösség helye;
teljesítse küldetését, mely arra szól,
hogy hirdesse, ünnepelje és szolgálja
a remény evangéliumát,
mindenki békéjére és örömére.

 

Béke Királynője, oltalmazd az emberiséget
a harmadik évezredben!
Virrassz az összes keresztény fölött:
járják hűségesen az egység útját
a kontinens egyetértésének kovászaként;
virrassz a fiatalok fölött,
akik a jövendő reményei,
hogy nagylelkűen kövessék Jézus hívását.

Virrassz a nemzetek vezetői fölött:
a közös ház építését tekintsék feladatuknak,
melyben megbecsülik
minden egyes ember méltóságát és jogait.
Mária, ajándékozd nekünk Jézust!

 

Segíts, hogy őt kövessük és őt szeressük!
ő az Egyház, Európa és az emberiség reménye,
ő velünk és közöttünk él Egyházában.
Veled együtt mondjuk:
„Jöjj el, Úr Jézus!” (Jel 22,20)
A dicsőség reménye,
melyet ő árasztott a szívünkbe,
teremje meg az igazságosság és a béke gyümölcseit!

(II. János Pál pápa)

Húsvéti üzenet 2012

Feltöltve:  2012. április 08.


Mária Magdolna még pirkadat előtt a sírhoz megy. Sötétség van, e világ sötétsége. A sötét könnyen behatol az emberi szívekbe, homályba borítja őket, s olykor alig pislákol bennük az élet.
A világban az erőszak győz, és győzelme egyenesen elkerülhetetlennek tűnik. Érezhettük és láthatjuk, hogy Pilátus óvatos semlegessége győz, aki bár mindent ért, és nem megölni, hanem bizonyos mértékig inkább megmenteni akarta volna Jézust, mégsem így dönt, mégsem védi meg, hanem kimondja az ítéletet.
Ilyenek a mi jámbor érzéseink is, amikor nem állítjuk őket a szeretet oldalára, vagy amikor kicsinyek maradnak, és nem növeljük őket a jóságban, vagy nem vállaljuk a következményeket és nem akarunk áldozatot hozni. A világban Júdás harminc ezüstje, a birtoklásvágy, dolgok, mint bálványok imádása győz, és észre sem vesszük, hogy így adjuk el legnagyobb kincsünket, a szív szép világát, és a végén kétségbeesünk. Ezáltal uralkodik a sötétség a világban és bennünk.

Mária Magdolna amint a sírhoz ér, látja, hogy valaki elhengerítette a bejárathoz helyezett követ, amely súlyos, akár a halál. Azonnal Péterhez és János apostolokhoz fut: „Elvitték az Urat a sírból”, majd szomorúan teszi hozzá: „S nem tudni, hova tették.” Úgy tűnik teljesen elveszett a remény, a bizakodást, a ráhagyatkozást elnyelte a semmi. A gonosz teljes diadala ez.
Sok ilyen elkeseredett asszony van, akik nem sírhatnak reménytelenségük, kétségbeesésük felett. Ő, a valamikori bűnös asszony – Mária Magdolna bírja indulásra a két megijedt, tétovázó apostolt. Ők is azonnal a sírhoz futnak.
Ez a rohanás jól kifejezi minden tanítvány, minden közösség, de az egész világ kétségbeesését is, hiszen mindenkinek szüksége van az Úrra, az Istenre, a jövőre, az örökkévalóságra, valamire, ami nem okoz csalódást, aminek soha nincs vége.

És a feltámadással minden megváltozik. A szív futni kezd, az érzések új erőre kapnak. Mi is lélekben futásnak eredhetünk! Újra találkozhatunk a másik emberrel. Az élet nem ért véget! A remény nem a múlté! Nem a pilátusi semlegesség, nem a harminc ezüst csillogása, nem saját életünk kétségbeesett féltése győz. Húsvét boldogsága ugyan nem mentes a kereszt fájdalmától, de győzelem a fájdalom felett.

Mert Isten legyőzte a bűnt, a sötétséget és a világ vakságát! A boldogság ugyanis nem azt jelenti, hogy nem sírunk, hanem azt, hogy a szeretet letörli a könnyeket. A húsvét ezért sietség, ezért lelki futás, és szívbéli rohanás, mert a földi szeretet siet, hogy utolérje a Végtelen Szeretetet, magát az Istent.

Először János, a fiatal tanítvány ér a sírhoz, de Péter az, aki először belép. A z üres sír láttán mindketten „látnak és hisznek”. Eddig ugyanis nem értették meg az Írást, amely szerint föl kell támadnia a halálból.

Gyakran vagyunk így mi is: nehéz elhinni, hogy az élet feltámadhat. Könnyű belenyugodnunk a gonoszba, az erőszak logikájába, amely oly egyértelmű és szörnyű módon van jelen Jézus történetében. A húsvét azonban megnyitja szívünk kapuit, amelyek bezárkóztak a szomorúságba, a kudarc érzésébe, a csalódásokba és reménytelenségekbe.

Amikor sikerül eloszlatnunk egy kis darab sötétséget, amikor a kétségbeesett szorongás a szeretet fénysugarával találkozik, a könnyek felszáradnak, a magány társra lel, az idegenből testvér lesz, amikor eljön a béke, a gyengét valaki megvigasztalja, egy haldokló szeretettől kísérve Isten kezébe ajánlja magát, akkor a világ feltámad!

Ezért higgyünk jobban a szeretet erejében, amely legyőzte a gonoszt, és amely szeretet tesz bennünket is kitartóvá.

Ne féljünk! Krisztus feltámadt, és nem hal meg többé! Ez a mi erőnk, örömünk és örök jövőnk.

 


 

Gondolatok Nagyböjtre

Feltöltve:  2012. február 22.


Hamvazószerdától kezdődően a nagyböjtbe léptünk, ami az évenkénti tavaszi tisztulás és lélekújulás ideje az egyházban. De ugyanakkor a kemény szellemi harcé is.


Krisztus harcba szállt a sátánnal böjtölése, a kísértés visszaverése, tanítása és gyógyító csodái, legfőképpen önként vállalt szenvedése és halála által. A kereszten látszólag vereséget szenvedett, de valójában halálának percében győzte le a Gonosz birodalmát. Az Üdvözítő évről évre megvívja harcát értünk a nagyböjtben. Krisztus erejére támaszkodva és megerősödve ebben az időszakban buzgóbban kell gyakorolnunk a szeretet tetteit és az önmegtagadást. Így engesztelünk is, jóvá akarjuk tenni vétkeinket.


Milyen legyen hát nagyböjti lelkületünk? Mindenekelőtt fogalmazzuk meg a szándékot a nagyböjti gyakorlatok megtartására, és nagyjából tervezzük meg életrendünket. Ne csak az önként vállalt cselekedetekben buzgólkodjunk, hanem elsősorban az állapotbeli kötelességekből adódó, Istentől küldött, vagy kísértésképpen jelentkező megpróbáltatások türelmes elviselését is ajánljuk fel naponta.


A kiegyensúlyozott katolikus (keresztény) emberben nem válik szét élesen a természetfölötti és a természetes élet. Lelki megújulásunkkal megegyezik, s azt támogatja, ha nagyböjtben a számtalan elhanyagolt dolgaink rendbehozatalát is erénygyakorlatként kezeljük; elmulasztott kötelességek, adósságok, halasztott beteglátogatás, elmélkedések, tavaszi nagytakarítás, és nem utolsósorban Szentírás-olvasás, szentmisén való részvétel és a szentségekhez való járulás (gyónás, áldozás), továbbá a nagyböjti lelkigyakorlatok.


Nagyböjtben a szenvedő Megváltó áll előttünk, aki magára vette fájdalmainkat. Önmegtagadásainkban vele egyesülünk. A böjt azonban nem önsanyargatás. Ellenkezőleg. Célja az ember felszabadítása, emberibbé tétele. Az emberben kettősség él. Küzd benne a „régi ember” és az „új”, az önzés és a szeretet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Ezekre gondoljunk a nagyböjti szent időben. A kereszt jele kísérje törekvéseinket és jó szándékunkat. Egész valónkat fogja át Krisztus szent keresztjének jele, hogy „átrendezzen” és megtartsa bennünk Isten kegyelmi ajándékát. Így a „lila csendben” megvalósulhat a jézusi megváltás, a húsvéti kegyelem.

 

 

 

 

 

Urunk bemutatása a templomban - Gyertyaszentelő Boldogasszony

Feltöltve:  2012. február 02.


„Ma a Szűzanya a templom Urát viszi be az Úr templomába!
És József nem a saját fiát ajánlja fel, hanem azt a Fiút, akiben Istennek kedve telik. (Mt 3,17) Simeon, az igaz, felismeri Őt, akire várt és egy özvegyasszony, Anna is tanúságot tesz róla. (Lk 2,38) A körmenetet ezen a napon ők négyen vezették be. Ez a körmenet az idők folyamán a világon mindenütt, a föld minden népe számára szokássá lesz egy örömünnepen!”

 



„Befogadtuk Isten irgalmasságodat,
templomodnak bensejében, alleluja, alleluja.”
(vö. Zsolt 48,10
)

 


„Fogadjuk be tehát tárt karokkal az irgalmasságot, melyet a templom belsejében kaptunk – és többé már ne távozzunk el a templomtól, mint ahogy a boldog Anna sem távozott el. Mert Isten temploma szent, és ti vagytok az – mondja az Apostol. (1 Kor 3,17) Tehát valóban a szívünkbe fogadjuk be az irgalmasságot! A szívben lakik Jézus Krisztus, a szívben szól népének, szentjeinek a békéről, egyszóval azoknak, akik megtalálták a szívükhöz vezető utat!”

 

 

 

 

„Mi lesz a mi ajándékunk, testvérek? Mivel viszonozzuk Neki mindazt a jót, amit velünk tett? (Zs 116,12) Tegyük meg mi is a magunk részéről mindazt, ami csak lehetséges, ajánljuk fel Neki abból, amink van a legjobbat: ajánljuk fel azt, akik vagyunk (önmagunkat)! Milyen jó számomra, de dicsőséges és előnyösebb is, ha inkább Neked ajánlom fel magamat, mintsem magamra maradjak; magára hagyatva elcsügged bennem a lelkem (Zs 42,7).”

„Ha bármilyen ajándékot készítesz, el ne felejtsd Máriára bízni! Akkor nem ér visszautasítás. Gondod legyen rá, hogy Máriának add át. Ő ajánlja fel tündöklőn fehér, jóakaró kezeivel, melyből Isten szívesen fogadja.”

(Részletek Clairvaux-i Szent Bernát apát beszédeiből)

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

„Áldalak és köszöntelek Téged,
ó, kegyelemmel teljes,
mert világra hoztad az Irgalmasságot,
mely rám leszállt;
te készítetted a gyertyát,
melyet kezembe kaptam.
Te szolgáltattad a viaszt
a méhedbe leszállott Lángnak,
Szűz Szülöttednek,
Szüzeknek szent szüze,
amikor Te, tisztaságos anya
romlatlan testbe öltöztetted
a romolhatatlan Igét.”

(Guerric d’Igny apát)

 

Újévi üzenet

Feltöltve:  2012. január 01.


Az új év kezdetén szeretettel mondok jókívánságot mindenki felé. Isten adjon derűt és jólétet, de leginkább békét az emberi szíveknek.

S egyben megköszönöm, hogy az elmúlt év során meglátogatta Plébániánk honlapját, bízunk abban, hogy az idei esztendőben is felkeres minket.

 

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN MINDANYIUNKKAL AZ ÚJ ESZTENDŐBEN IS!

Győző atya

Karácsonyi üzenet

Feltöltve:  2011. december 25.

 

 

Kedves Testvérem!

 

Isten örökkévaló szava, Jézus Krisztusban vált valóra, aki nekünk adatott.

A 2011. év Karácsonya meghív minket erre az ismételt szeretetre. Nyíljunk meg e nekünk ajándékozott szeretet előtt, hogy szívünket eltöltse a természetfölötti kegyelem.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok Önnek és kedves szeretteinek, szent és áldott Karácsonyt!

 

Szeretettel: Győző atya

 

Adventi üzenet

Feltöltve:  2011. november 27.


Az advent csendje hatalmába kerít. Nincs bizonytalanság az érkezés felől. Biztosak vagyunk, hogy eljön a Karácsony, megérkezik, akit várunk. Sorra elégnek a gyertyák, de vajon felkészítjük-e lelkünket a Megváltó befogadására? Istennek legyen hála, hogy minden évben megadatik a lehetőség, hogy mindennapjaink rohanásai közepette megálljunk, az égre szegezzük tekintetünket, önmagunkba nézzünk, s újabb döntéseket hozva változtassunk mindennapjainkon. Erre szolgál az adventi készületi idő: újból éljük át az Isten eljövetele utáni vágyódást és a belső lelki fordulatot, amelyet az esemény előkészíteni szándékozik.

 

Számunkra most van advent, KRISZTUS MA AKAR HOZZÁNK JÖNNI, ebben az évben is meg akar születni bennünk. Meg kell változtatnunk életünket, alkalmassá kell válnunk arra, hogy befogadjuk Krisztust és megváltó üzenetét.

 

Ezekkel a gondolatokkal kívánok a kedves olvasó számára egy örömteli adventi időszakot, amely legyen olyan, hogy Karácsony szent ünnepén megszülethessen mindannyiunkban a BÉKE és a SZERETET.


                                                                                                    
        Győző atya

 

Az ADVENTI NAPTÁR eléréséhez kattintson az "Olvasson tovább"-ra, majd az aktuális dátumra!

 

Mindenszentek ünnepéhez

Feltöltve:  2011. november 01.

 

 

 


 

 

 

 

 

 

Hitvallásunk egyik nagy igazságát ünnepeljük: a szentek közösségét. A zarándok egyház liturgiája ma összekapcsolódik a megdicsőült egyházéval, hogy együtt ünnepeljük Krisztust, a választottak szentségének és dicsőségének forrását. Egyik vagy másik szent sugárzó életpéldája világítótoronyként mutatja az utat, amerre haladnunk kell.


Az életszentség a keresztségi kegyelem teljes beérése (Jel 7,2-4. 9-14). A Jelenések könyvéből vett olvasmány a választottak hatalmas seregét mutatja be. Ők azok, akik „ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében.” Az első század végén az Üdvözítő képekben tárta fel, a Patmosz szigetére száműzött Szent János apostolnak, hogy az Egyháznak valódi történeti élete lesz. Meg kell küzdenie mindenféle bajjal, a gonoszság hatalmával, de mindez Isten tudtával történik. Akik tudatosan vállalják az Istenhez tartozást, azok mindig Isten gondviselésében, oltalmában részesülnek. Azok, akiknek győzelmét ünnepeljük ezen a napon, évről évre többen lesznek a világ végezetéig, s majd mindnyájan felsorakoznak a trón és a Bárány előtt.
Mindazokat a kegyelmi ajándékokat, melyeket az üdvözültek viselnek, megkaptuk mi is a keresztségben és a bérmálásban. Egyházunk homlokunkra rajzolta Krisztus jelét, és a keresztség vízében lemosva, a kegyelem, a szentség fehér ruhájában öltöztetett. Gazdag adománnyal indultunk az életbe és megkaptuk a Lélek pecsétjét is, de az üdvösségbe lépés feltétele maradt, hogy földi zarándoklásunk alatt tudatosan és szabad akarattal döntsünk Jézus Krisztus mellett.


Életgondjainkat állítsuk az örök üdvösség és boldogság szolgálatába (Mt 5,1-12a). Jézus bölcsességgel teli tanítást ad a hegyi beszédben arról, hogy életgondjainkat hogyan alakítsuk az üdvösség és az örök boldogság eszközévé. Ha hétköznapjainkat hittel, és Jézus szenvedésében való részesedésként éljük meg (lélekben szegények, megpróbáltatástól szomorúak, igazságra éhezők és szomjazok, akik üldözést szenvednek), akkor életünket megnemesíti, megtisztítja, és méltóvá teszi a dicsőségre. Ha áldozatos lélekkel küzdünk bűnre hajló természetünk, bűnös szenvedélyeink ellen, akkor Jézussal felülemelkedünk a nehéz helyzeteken, szeretetet és békét sugározva magunkból. A szentek minden élethelyzetben Jézussal „jártak”.


Akarsz-e szent lenni?

Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk (1Jn 3,1-3). Isten végtelen szeretetében Fiát adta nekünk, mint szőlőtövet. Isten szeretete akkor éri el hatását bennünk, ha viszonozzuk. Ha a szőlőtő és a szőlővessző azonosulása létre jön. Ehhez kapjuk az erőt és a kegyelmet Istentől az egyház közvetítésén keresztül. Ha megéljük istengyermeki méltóságunkat, ha törekszünk a szentségre, ha a nyolc boldogság útján keressük a boldogságot, akkor szentek leszünk. Vagy a mindenszentek fehér ruhás seregéhez tartozunk, vagy sehová. Vagy a világítótornyok fényét követve a kikötő felé tartunk, vagy zátonyra futunk, és örök hajótörést szenvedünk. Ha életünk kormányát Krisztusnak átadjuk, akkor biztos kikötőbe érünk.
Szentek leszünk, a szentek között a mennyben!

 

Szent Mihály ünnepéhez

Feltöltve:  2011. szeptember 16.


Szent Mihály ima:


XIII. Leó pápa (1810-1903, 1878-tól pápa) éppen szentmiséjét fejezte be egy vatikáni kápolnában 1884. október 13-án. Már távozni készült, amikor hirtelen megállt az oltár lépcsőjénél. Mereven állt mintegy tíz percig, mint aki önkívületbe esett. Arca hamuszürke lett. Amikor végre megmozdult, egyetlen szót sem szólt a körülötte állókhoz, hanem dolgozószobájába sietett és íróasztalához ült. Ott megfogalmazta azokat az imákat, amelyek végzését minden szentmise után elrendelte. Ezek egyike az alább következő imádság Szent Mihály támogatásáért a sátán elleni harcban.

 

 

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen.

 

 

Bizalmas munkatársainak XIII. Leó elárulta, hogy ördögien gonosz hangot hallott, amint ezt mondta:

– El tudom pusztítani Egyházadat!

Jóságos hang válaszolt. A pápa úgy érezte, az Úr beszél a sátánnal. Hasonlóan a Jób könyvében zajló párbeszédhez (Jób 1,6-12; 2,1-7), a sátán időt és felhatalmazást követelt, hogy csapásokkal sújtsa az Egyházat, az Úr pedig hatalmat engedett neki a 20. század nagyobb része fölött, hogy Egyházát próbára tegye. Ebben a megpróbáltatásban kértek segítséget az ú. n. Leó-imák, amelyeket a pap térdenállva imádkozott a szentmisék végén, egészen a 2. vatikáni zsinatot követő liturgikus reformig, amely a szentmise után minden hozzáfűzött imát megtiltott. A fenti Szent Mihály ima azonban ma is aktuális. Magánimaként nemcsak imádkozható, hanem az Egyház kifejezetten ajánlja is a híveknek a Gonosz elleni küzdelemben.
Onesimo Cepeda mexikói püspök egy lelkigyakorlata után elterjedt a magyar katolikusok között az a tévhit, hogy a Szent Mihály ima be van tiltva. Ez teljesen alaptalan félelem. A püspök atya feltehetően a szintén XIII. Leó pápától származó „Kis exorcizmus” részét képező Szent Mihály imáról beszélt, amely így kezdődik: „Mennyei seregek dicsőséges fejedelme, Szent Mihály főangyal...” Ez valóban tilos a Hittani Kongregáció 1985. szeptember 29-én kelt levele értelmében. A fenti Szent Mihály imát azonban imádkozzuk bizalommal!

Szent István Király ünnepéhez

Feltöltve:  2011. augusztus 20.



SZENT ISTVÁN KIRÁLY, MINT SZIKLA KRISZTUS EGYHÁZÁBAN


1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén István király az ország vezetőinek és püspökeinek társaságában végrendelkezett. Országát és koronáját, népét és lelkét a Szűzanyának ajánlotta fel. Kire bízhatta volna jobbra, mint Máriára, akire a mennyei Atya az ő egyszülött Fiát, Jézusát bízta. Még aznap az örökkévalóságba költözött. A magyar nép érezte, hogy István király személyében a dinasztia megalapítója, a kimagasló uralkodó és államalapító hunyt el, az erős és igazságos király, aki a szigort szelídséggel tudta párosítani. Tudott harcolni, ha a szükség úgy kívánta; mindazonáltal békeszerető volt. Támadó hadjáratot nem kezdeményezett, harcias nemzetét a gyümölcsöző béke világába vezette, és a még túlnyomóan vándorló, nomád életvitelű népet a letelepedésre szoktatta.
Az ország határain kívül is nagy tiszteletnek örvendett, egyrészt történelmi szerepe miatt, másrészt azért, mert menekülteknek és más sorsüldözötteknek menedéket nyújtott, a Szentföldre, Konstantinápolyba, Ravennába vagy Rómába zarándokló népnek pedig vendéglátást és kedvező átvonulást biztosított.
Szent István halálakor – a Képes Krónika szerint - „Azonnal Magyarország-szerte gyászra fordult a lantpengetés, az ország népe mind, nemesek és nem nemesek, gazdagok és szegények egyaránt siratták a szent király halálát, bőséges könnyhullatással és sok jajszóval gyászolták az árvák kegyes atyját. A szomorúság és fájdalom jeléül gyászruhát öltöttek, az ifjak és szüzek három évig nem táncoltak, elhallgatott a mindenféle nyájas, édeshangú muzsikáló szerszám, hű szívek siralmával siratták őt; vigasztalhatatlan, nagy volt a siralom” (70. rész). Méltatlan vezetőink miatt, énekben fogant fájdalommal szólítgatja népünk évszázadok múltán is a Szentkirályt:
„Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga, ki voltál valaha országunk istápja? Hol vagy, István király? Téged magyar kíván, gyászos öltözetben, teelőtted sírván.
Negyvenöt év után (1083. aug. 20) emberi nagysága a szentség fénye által eszményi magasságba került: Magyarok fénye, ország reménye, légy áldott Szent István király! Az áldó megemlékezés mellett az igaz hit plántálójának közbenjárását eleink énekével kérjük: Szent hitben tarts meg, Jézusnál áldj meg, Légy áldott Szent István király!
____________________________________________________________________________________

Az első keresztény ezredfordulót nem a rémület, félelem és világvégevárás jellemezte, hanem a remény és a bizakodás. A magyarság történelmének legdöntőbb fordulója ebbe a mozgalmas korba illeszkedik. Itt található az a kiemelkedő személyiség, aki a történelmi változások tevékeny részese, sőt irányítója: Szent István király, Magyarország fővédőszentje. Miközben feladatát teljesítette – írja dr. Török József -, túlnőtt téren és időn, „odafönt” gyűjtött kincseket. Ezzel kiérdemelte a szent jelzőt, eszményi ember lett.
Az ünnepi perikópa alapján tekintsünk fel Szent Istvánra, a vezetőre, aki ezer évvel ezelőtt a magyar nemzet gerince lett világos látásával, határozott tenni akarásával és mélységes krisztusi hitével.
A bölcsességi irodalom kedvelt témája volt, amit minden embernek, nemcsak a vezető embereknek meg kellett szívlelniük: az egyenes út, az igazság útja, amely az élethez vezet. Aki ezen az úton jár, megtalálja Isten gondviselését és nem botlik meg. „Az igaz ember útja olyan, mint a hajnal pirkadása, amely egyre világosabb, míg fényes nappal nem lesz.”


1. Szent István király megismerte az életre vezető igaz utat (Péld 4, 10-15. 18-27).


Géza és Sarolt fia, Vajk az első térítési hullám idején született 970 körül. A keresztség szentségében a passaui egyházmegye védőszentjének Szent István vértanú nevét kapta, akár csak apja Géza nagyfejedelem. Valószínű, Szent Adalbert Prága püspöke bérmálta meg és mélyítette el az ifjú herceg hitét. A családi házban megismerte az ország állapotát, valamint Kelet és Nyugat fenyegetését. Dinasztikus házasságot kötött 996-ban Regensburgban a bajor fejedelem lányával, Gizellával. Szent Wolfgang Regensburg püspöke gondosan kiválasztott, jól képzett és példás életű papokat küldött Gizella kíséretében a magyarokhoz. István ifjú aráját Nyitra várába, dukátusa (hercegsége) központjába vitte. István főként Gizellának köszönhette a keresztény hitben való megérését. Gizella által úgy ismerte meg Krisztust, akit egyedül érdemes követni, aki minden ember képességét a kegyelem segítségével kibontakoztatja, s az embert boldoggá is teszi. István házasságának első éve a szent király életének megalapozása volt. Ekkor készült fel egészen az ország vezetésére. Amikor apja, Géza 997-ben meghalt Esztergomban, István lett a nagyfejedelem. Háromszori (997, 1003, 1008) hadjárattal kellett megvédenie jogait és a kereszténységet. Első hadi vállalkozásához, amit Koppánnyal vívott, Szent Márton segítségét kérte. Szent István azért lett jó uralkodó, mert meglátta a jövőt. Mai szóval kialakította a közösség vízióját, és felkészült annak megvalósítására.
Senki sem alkalmas vezetői feladatra, ha nem készül fel jövendő feladatára. A prefációban imádkozzuk: „Istenünk, te Szent István királyt adtad vezetőnknek az igazság útján, hogy meglássuk az éji homályban a krisztusi hajnal fényét, és egyenes ösvényen járva, örök hazát és otthont leljünk.”
Isten ezt a helyet, ahol élünk, ma is általunk akarja megváltani. Kötelezzük el magunkat Jézus szolgálatára és dolgozzunk úgy, mintha minden rajtunk múlna. Ha égünk a szeretettől, hogy másokat is Krisztushoz vezessünk, akkor nem csak rátalálunk az igaz útra, hanem azon járva otthont és örök hazát építünk.


2. Szent István mivel maradandó művet akart, házat és hazát a Sziklára, Krisztusra építette (Mt 7, 24-29).


„Ő megtanított, hogy levessük magunkról a régi embert, és kősziklára építsünk országot és életet, hogy minden vihart rendületlenül álljunk.”
Minek van maradandó értéke, mihez vagy kihez köthetjük sorsunkat? Aki Krisztushoz köti életét, az megtalálja jövőjét, az örök életet. Sőt már itt a földi élet viharaiban is helyt tud állni, s az ítéleten sem inog meg. A keresztény élet, vagyis élet Krisztusban, nemcsak reményt ad itt a földön, hanem tartalommal tölti ki az életet.
Szent István életének két korszakát a hegyi beszéd, s annak is a Jézus szava szerint cselekvő „okos ember” határozta meg, aki a házát sziklára építette. Az első korszak 997-től 1019-ig tart. A kényszerű háborúskodás után az ország- és egyházszervezés befejezésével bátran nyit Nyugat és Kelet irányába. A Szentföld felé vezető zarándokutak hazai szakaszát széleskörűen megszervezte. A nemzetközi kapcsolatait bővítette, ezáltal új segítőtársakat talált.
Szent István uralkodásának második korszakára több új egyházi alapítás esik. Bencés monostorokat, apátságokat épít, melyek kihatással vannak az ország életére. Új királyi központot hoz létre Székesfehérvárt, és a Szűz Anya tiszteletére szentelt bazilikával országlásának központja, majd temetkező helye lett. Férfivá cseperedett fia, Imre lelki irányítására Szent Gellértet bízta meg, majd Csanád püspökévé nevezte ki. Szent Imre halála után a befelé fordulás, az imádság, az ország és egyház dolgaival való törődés időszakának bizonyult.


3. Szent István Krisztusba öltözve az Isten gyermekeinek az útját járta (Ef 4, 17-24).


Magára öltötte az új embert, „aki Istenhez hasonló, igaz és valóban szent teremtmény.” Minden cselekedetét teljesen Istennek szentelte, fogadalom és felajánlás útján szüntelen imáiban magát és királyságát a mindenkoron Szűz Istenanya, Mária gyámsága alá helyezte” - jegyzi fel róla a nagy legenda. Utolsó tette is olyan, mint Jézusé a kereszten. Kire bízhatná jobbra fiatal keresztény országát, koronáját, népét, lelkét, mint akire a mennyei Atya Egyszülöttét merte bízni, Máriára. És ezzel a tettével fejezi be földi pályafutását és költözött át az örökké tartó életbe. Íme, példaképünk egy igazi vezető: Szent István király.


4. Jézus minket is vezetőnek akar.

 

Feladatot és szolgálatot kell teljesítenünk, mégpedig szeretetből. A keresztény vezető az a személy, aki ismeri hivatását, a kapott talentumokat, s azokat a legnagyobb mértékben kamatoztatja a kereszténység szolgálatában. Úgy dolgozik, mintha minden rajta múlna, hogy Krisztus szeretete uralomra jusson. A világot kell közelebb vinni Istenhez. Ez a keresztség-, a bérmálás-, a házasság- és egyházi rend szentségéből ránk háruló feladat: Légy vezető!
Jézus nekünk is ezt mondja: „Én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle” (Jn 15, 16). Vezetni annyi, mint másokra hatással lenni.

Vezető az:
- aki személyével és viselkedésével másokra hatást gyakorol,
- akinek döntéseit követik,
- akinek hozzáállása követendő példa,
- akitől mások segítséget, tanácsot, irányítást várnak,
- aki bátor és mer egyedül Istenért és Istennel cselekedni.


Vezetőnek lenni magatartás. Aki vezető, vagy akit vezetővé tettek (ti vagytok a világ világossága), annak mindennapi kötelessége tudatosítani a célt, megfogni a munka végét, és a tagokat közös cselekvésre sarkallni.
A vezetőnek természetes és természetfeletti tulajdonságokkal kell rendelkeznie.
A természetes tulajdonságok tanulással, neveléssel megszerezhetők. A vezetői felelősség alól ezért senki sem bújhat ki. Vezetni akarni kell. Az ember értékét az akarat adja – mondta Szent Ágoston. „Aki övéinek, főleg háza népének nem viseli gondját, az megtagadta hitét, és rosszabb a hitetlennél” (1Tim 5, 8).

A vezető legyen:
- Kezdeményező: ismerje az eszményt, az utat, tudja, mikor és mit kell tennie. Nyitott szívvel és nyitott szemmel járjon az emberek között.
- Kockázatvállaló: Krisztusért személyes érdekeit tegye félre és számítson a kudarcra is.
- Felelősségtudó: cselekedjék következetesen és határozottan.
- Nagylelkű: fenntartás nélkül gyöngéden és őszintén adja magát.
- Hiteles: amikor ő az, aminek mondja magát.
Kezdeményezés, kockázatvállalás, személyi felelősség, nagylelkűség nélkül nem lehet sohasem hiteles a vezető. Ezek a vezető természetes tulajdonságai, amely mellett a természetfeletti tulajdonságok is megvannak. A kegyelem rendelkezésünkre áll, csak rá kell hangolódnunk Krisztusra.

A vezető természetfeletti tulajdonságai:
- Az élő hit: hittel és Istenre hagyatkozó gyermeki bizalommal kér és cselekszik.
- A remény: Isten verhetetlen, jelen van és segít megoldani gondjainkat.
- A szeretet: tudatos elfogadás. Ha szolgálok, akkor szeretetben vezetek.
- Az alázat: tudja, hogy minden Isten ajándéka (Jak 4, 6b). Féken tartja hiú dicsőségvágyát, nem emeli magát senki más fölé, és az erényeket gyakorolja.


Keresztény vezető az, akiben a természetes és természetfeletti tulajdonságok együtt vannak, hogy a közösségben dolgozni tudjon, akit nem kap fel a szél, és nem forgat szélkakas módjára. Tudja, hogy Krisztusban, Krisztussal és Krisztusért, hol, kivel, mit kell tennie.


Szent István királyunk élete nyomán felismerhettük hivatásunkat és akarjunk környezetünk jó vezetői lenni: először otthon a családban, majd a munkaközösségben és a társadalomban. Alapozzuk életünket Krisztusra, mint Szent István király.


„Vessük le magunkról a régi embert, és kősziklára építsünk országot és életet, hogy minden vihart rendületlenül álljunk.”
(Praefatio)