Az ószövetségi szentírás huszonhatszor is beszél Isten szívéről. Ezek közül is különös jelentőségű Ozeás próféta tanítása, melyben a mindenség teremtő Istene arról szól, hogy „megrendül és könyörületre indul a szíve”.

Ezt a megrendült és könyörületre indult isteni szívet, Jézusnak a szívét szemléli az egyház. Benne nyilvánul meg Istennek az emberek iránti felmérhetetlen és szenvedélyes szeretete, amennyiben nem adja meg magát az emberi hálátlansággal szemben, hanem Egyszülöttjét küldi, hogy kimentse az emberi nemet a bűn rabságából. A Keresztre feszített átszúrt szívéről elmélkedve láthatjuk, hogy Jézus Szívében fejeződik ki a kereszténység lényegi magja: Krisztusban tárult fel és adatott nekünk az evangélium forradalmi újdonsága, vagyis a Szeretet, mely megvált bennünket és éltet minket immár Isten örökkévalóságában. Ezért tanítja Szent János: „Isten úgy szerette a világot, hogy saját egyszülött Fiát adta oda érte, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). Az ő isteni szíve szólítja meg a mi szívünket és arra hív bennünket, hogy kilépve önmagunkból, emberi biztonságunkból, egészen hagyatkozzunk rá. Ez a felhívás, hogy „maradjunk meg a szeretetében”(Jn 15,9) minden megkereszteltet érint.
„Engedjétek, hogy Krisztus egészen megszerezzen magának benneteket!”

A MÁRIA IRÁNTI BIZALOM

Mária, reménység anyja, légy velünk!
Taníts minket, hogy az élő Istent hirdessük;
segíts tanúskodnunk Jézusról,
az egyetlen Üdvözítőről;
tégy minket szolgálatkésszé a felebarát iránt,
befogadóvá a rászorulók iránt,
tégy az igazságosság megvalósítójává
és egy igazságosabb világ szenvedélyes építőivé;
járj közben értünk,
hogy úgy munkálkodjunk a történelemben,
hogy bizonyosak legyünk
az Atya tervének teljesedésében.

Az új világnak Hajnala, mutasd meg,
hogy a reménység anyja vagy,
és virrassz felettünk!

Virrassz az európai egyház fölött:
legyen az evangélium jó közvetítője;
legyen az igazi közösség helye;
teljesítse küldetését, mely arra szól,
hogy hirdesse, ünnepelje és szolgálja
a remény evangéliumát,
mindenki békéjére és örömére.

Béke Királynője, oltalmazd az emberiséget
a harmadik évezredben!
Virrassz az összes keresztény fölött:
járják hűségesen az egység útját
a kontinens egyetértésének kovászaként;
virrassz a fiatalok fölött,
akik a jövendő reményei,
hogy nagylelkűen kövessék Jézus hívását.

Virrassz a nemzetek vezetői fölött:
a közös ház építését tekintsék feladatuknak,
melyben megbecsülik
minden egyes ember méltóságát és jogait.
Mária, ajándékozd nekünk Jézust!

Segíts, hogy őt kövessük és őt szeressük!
ő az Egyház, Európa és az emberiség reménye,
ő velünk és közöttünk él Egyházában.
Veled együtt mondjuk:
„Jöjj el, Úr Jézus!” (Jel 22,20)
A dicsőség reménye,
melyet ő árasztott a szívünkbe,
teremje meg az igazságosság és a béke gyümölcseit!

(II. János Pál pápa)

Mária Magdolna még pirkadat előtt a sírhoz megy. Sötétség van, e világ sötétsége. A sötét könnyen behatol az emberi szívekbe, homályba borítja őket, s olykor alig pislákol bennük az élet.
A világban az erőszak győz, és győzelme egyenesen elkerülhetetlennek tűnik. Érezhettük és láthatjuk, hogy Pilátus óvatos semlegessége győz, aki bár mindent ért, és nem megölni, hanem bizonyos mértékig inkább megmenteni akarta volna Jézust, mégsem így dönt, mégsem védi meg, hanem kimondja az ítéletet.
Ilyenek a mi jámbor érzéseink is, amikor nem állítjuk őket a szeretet oldalára, vagy amikor kicsinyek maradnak, és nem növeljük őket a jóságban, vagy nem vállaljuk a következményeket és nem akarunk áldozatot hozni. A világban Júdás harminc ezüstje, a birtoklásvágy, dolgok, mint bálványok imádása győz, és észre sem vesszük, hogy így adjuk el legnagyobb kincsünket, a szív szép világát, és a végén kétségbeesünk. Ezáltal uralkodik a sötétség a világban és bennünk.

Mária Magdolna amint a sírhoz ér, látja, hogy valaki elhengerítette a bejárathoz helyezett követ, amely súlyos, akár a halál. Azonnal Péterhez és János apostolokhoz fut: „Elvitték az Urat a sírból”, majd szomorúan teszi hozzá: „S nem tudni, hova tették.” Úgy tűnik teljesen elveszett a remény, a bizakodást, a ráhagyatkozást elnyelte a semmi. A gonosz teljes diadala ez.
Sok ilyen elkeseredett asszony van, akik nem sírhatnak reménytelenségük, kétségbeesésük felett. Ő, a valamikori bűnös asszony – Mária Magdolna bírja indulásra a két megijedt, tétovázó apostolt. Ők is azonnal a sírhoz futnak.
Ez a rohanás jól kifejezi minden tanítvány, minden közösség, de az egész világ kétségbeesését is, hiszen mindenkinek szüksége van az Úrra, az Istenre, a jövőre, az örökkévalóságra, valamire, ami nem okoz csalódást, aminek soha nincs vége.

És a feltámadással minden megváltozik. A szív futni kezd, az érzések új erőre kapnak. Mi is lélekben futásnak eredhetünk! Újra találkozhatunk a másik emberrel. Az élet nem ért véget! A remény nem a múlté! Nem a pilátusi semlegesség, nem a harminc ezüst csillogása, nem saját életünk kétségbeesett féltése győz. Húsvét boldogsága ugyan nem mentes a kereszt fájdalmától, de győzelem a fájdalom felett.

Mert Isten legyőzte a bűnt, a sötétséget és a világ vakságát! A boldogság ugyanis nem azt jelenti, hogy nem sírunk, hanem azt, hogy a szeretet letörli a könnyeket. A húsvét ezért sietség, ezért lelki futás, és szívbéli rohanás, mert a földi szeretet siet, hogy utolérje a Végtelen Szeretetet, magát az Istent.

Először János, a fiatal tanítvány ér a sírhoz, de Péter az, aki először belép. A z üres sír láttán mindketten „látnak és hisznek”. Eddig ugyanis nem értették meg az Írást, amely szerint föl kell támadnia a halálból.

Gyakran vagyunk így mi is: nehéz elhinni, hogy az élet feltámadhat. Könnyű belenyugodnunk a gonoszba, az erőszak logikájába, amely oly egyértelmű és szörnyű módon van jelen Jézus történetében. A húsvét azonban megnyitja szívünk kapuit, amelyek bezárkóztak a szomorúságba, a kudarc érzésébe, a csalódásokba és reménytelenségekbe.

Amikor sikerül eloszlatnunk egy kis darab sötétséget, amikor a kétségbeesett szorongás a szeretet fénysugarával találkozik, a könnyek felszáradnak, a magány társra lel, az idegenből testvér lesz, amikor eljön a béke, a gyengét valaki megvigasztalja, egy haldokló szeretettől kísérve Isten kezébe ajánlja magát, akkor a világ feltámad!

Ezért higgyünk jobban a szeretet erejében, amely legyőzte a gonoszt, és amely szeretet tesz bennünket is kitartóvá.

Ne féljünk! Krisztus feltámadt, és nem hal meg többé! Ez a mi erőnk, örömünk és örök jövőnk.

Hamvazószerdától kezdődően a nagyböjtbe léptünk, ami az évenkénti tavaszi tisztulás és lélekújulás ideje az egyházban. De ugyanakkor a kemény szellemi harcé is.

Krisztus harcba szállt a sátánnal böjtölése, a kísértés visszaverése, tanítása és gyógyító csodái, legfőképpen önként vállalt szenvedése és halála által. A kereszten látszólag vereséget szenvedett, de valójában halálának percében győzte le a Gonosz birodalmát. Az Üdvözítő évről évre megvívja harcát értünk a nagyböjtben. Krisztus erejére támaszkodva és megerősödve ebben az időszakban buzgóbban kell gyakorolnunk a szeretet tetteit és az önmegtagadást. Így engesztelünk is, jóvá akarjuk tenni vétkeinket.

Milyen legyen hát nagyböjti lelkületünk? Mindenekelőtt fogalmazzuk meg a szándékot a nagyböjti gyakorlatok megtartására, és nagyjából tervezzük meg életrendünket. Ne csak az önként vállalt cselekedetekben buzgólkodjunk, hanem elsősorban az állapotbeli kötelességekből adódó, Istentől küldött, vagy kísértésképpen jelentkező megpróbáltatások türelmes elviselését is ajánljuk fel naponta.

A kiegyensúlyozott katolikus (keresztény) emberben nem válik szét élesen a természetfölötti és a természetes élet. Lelki megújulásunkkal megegyezik, s azt támogatja, ha nagyböjtben a számtalan elhanyagolt dolgaink rendbehozatalát is erénygyakorlatként kezeljük; elmulasztott kötelességek, adósságok, halasztott beteglátogatás, elmélkedések, tavaszi nagytakarítás, és nem utolsósorban Szentírás-olvasás, szentmisén való részvétel és a szentségekhez való járulás (gyónás, áldozás), továbbá a nagyböjti lelkigyakorlatok.

Nagyböjtben a szenvedő Megváltó áll előttünk, aki magára vette fájdalmainkat. Önmegtagadásainkban vele egyesülünk. A böjt azonban nem önsanyargatás. Ellenkezőleg. Célja az ember felszabadítása, emberibbé tétele. Az emberben kettősség él. Küzd benne a „régi ember” és az „új”, az önzés és a szeretet.

Ezekre gondoljunk a nagyböjti szent időben. A kereszt jele kísérje törekvéseinket és jó szándékunkat. Egész valónkat fogja át Krisztus szent keresztjének jele, hogy „átrendezzen” és megtartsa bennünk Isten kegyelmi ajándékát. Így a „lila csendben” megvalósulhat a jézusi megváltás, a húsvéti kegyelem.

„Ma a Szűzanya a templom Urát viszi be az Úr templomába!
És József nem a saját fiát ajánlja fel, hanem azt a Fiút, akiben Istennek kedve telik. (Mt 3,17) Simeon, az igaz, felismeri Őt, akire várt és egy özvegyasszony, Anna is tanúságot tesz róla. (Lk 2,38) A körmenetet ezen a napon ők négyen vezették be. Ez a körmenet az idők folyamán a világon mindenütt, a föld minden népe számára szokássá lesz egy örömünnepen!”

„Befogadtuk Isten irgalmasságodat,
templomodnak bensejében, alleluja, alleluja.”
(vö. Zsolt 48,10)

„Fogadjuk be tehát tárt karokkal az irgalmasságot, melyet a templom belsejében kaptunk – és többé már ne távozzunk el a templomtól, mint ahogy a boldog Anna sem távozott el. Mert Isten temploma szent, és ti vagytok az – mondja az Apostol. (1 Kor 3,17) Tehát valóban a szívünkbe fogadjuk be az irgalmasságot! A szívben lakik Jézus Krisztus, a szívben szól népének, szentjeinek a békéről, egyszóval azoknak, akik megtalálták a szívükhöz vezető utat!”

„Mi lesz a mi ajándékunk, testvérek? Mivel viszonozzuk Neki mindazt a jót, amit velünk tett? (Zs 116,12) Tegyük meg mi is a magunk részéről mindazt, ami csak lehetséges, ajánljuk fel Neki abból, amink van a legjobbat: ajánljuk fel azt, akik vagyunk (önmagunkat)! Milyen jó számomra, de dicsőséges és előnyösebb is, ha inkább Neked ajánlom fel magamat, mintsem magamra maradjak; magára hagyatva elcsügged bennem a lelkem (Zs 42,7).”

„Ha bármilyen ajándékot készítesz, el ne felejtsd Máriára bízni! Akkor nem ér visszautasítás. Gondod legyen rá, hogy Máriának add át. Ő ajánlja fel tündöklőn fehér, jóakaró kezeivel, melyből Isten szívesen fogadja.”

(Részletek Clairvaux-i Szent Bernát apát beszédeiből)

„Áldalak és köszöntelek Téged,
ó, kegyelemmel teljes,
mert világra hoztad az Irgalmasságot,
mely rám leszállt;
te készítetted a gyertyát,
melyet kezembe kaptam.
Te szolgáltattad a viaszt
a méhedbe leszállott Lángnak,
Szűz Szülöttednek,
Szüzeknek szent szüze,
amikor Te, tisztaságos anya
romlatlan testbe öltöztetted
a romolhatatlan Igét.”

(Guerric d’Igny apát)
 

Az új év kezdetén szeretettel mondok jókívánságot mindenki felé. Isten adjon derűt és jólétet, de leginkább békét az emberi szíveknek.

S egyben megköszönöm, hogy az elmúlt év során meglátogatta Plébániánk honlapját, bízunk abban, hogy az idei esztendőben is felkeres minket.

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN MINDANYIUNKKAL AZ ÚJ ESZTENDŐBEN IS!

Győző atya

Kedves Testvérem!

Isten örökkévaló szava, Jézus Krisztusban vált valóra, aki nekünk adatott.

A 2011. év Karácsonya meghív minket erre az ismételt szeretetre. Nyíljunk meg e nekünk ajándékozott szeretet előtt, hogy szívünket eltöltse a természetfölötti kegyelem.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok Önnek és kedves szeretteinek, szent és áldott Karácsonyt!

Szeretettel: Győző atya

Az advent csendje hatalmába kerít. Nincs bizonytalanság az érkezés felől. Biztosak vagyunk, hogy eljön a Karácsony, megérkezik, akit várunk. Sorra elégnek a gyertyák, de vajon felkészítjük-e lelkünket a Megváltó befogadására? Istennek legyen hála, hogy minden évben megadatik a lehetőség, hogy mindennapjaink rohanásai közepette megálljunk, az égre szegezzük tekintetünket, önmagunkba nézzünk, s újabb döntéseket hozva változtassunk mindennapjainkon. Erre szolgál az adventi készületi idő: újból éljük át az Isten eljövetele utáni vágyódást és a belső lelki fordulatot, amelyet az esemény előkészíteni szándékozik.

Számunkra most van advent, KRISZTUS MA AKAR HOZZÁNK JÖNNI, ebben az évben is meg akar születni bennünk. Meg kell változtatnunk életünket, alkalmassá kell válnunk arra, hogy befogadjuk Krisztust és megváltó üzenetét.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok a kedves olvasó számára egy örömteli adventi időszakot, amely legyen olyan, hogy Karácsony szent ünnepén megszülethessen mindannyiunkban a BÉKE és a SZERETET.

                                                                                                            Győző atya

Az ADVENTI NAPTÁR eléréséhez kattintson az "Olvasson tovább"-ra, majd az aktuális dátumra!

Hitvallásunk egyik nagy igazságát ünnepeljük: a szentek közösségét. A zarándok egyház liturgiája ma összekapcsolódik a megdicsőült egyházéval, hogy együtt ünnepeljük Krisztust, a választottak szentségének és dicsőségének forrását. Egyik vagy másik szent sugárzó életpéldája világítótoronyként mutatja az utat, amerre haladnunk kell.

Az életszentség a keresztségi kegyelem teljes beérése (Jel 7,2-4. 9-14). A Jelenések könyvéből vett olvasmány a választottak hatalmas seregét mutatja be. Ők azok, akik „ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében.” Az első század végén az Üdvözítő képekben tárta fel, a Patmosz szigetére száműzött Szent János apostolnak, hogy az Egyháznak valódi történeti élete lesz. Meg kell küzdenie mindenféle bajjal, a gonoszság hatalmával, de mindez Isten tudtával történik. Akik tudatosan vállalják az Istenhez tartozást, azok mindig Isten gondviselésében, oltalmában részesülnek. Azok, akiknek győzelmét ünnepeljük ezen a napon, évről évre többen lesznek a világ végezetéig, s majd mindnyájan felsorakoznak a trón és a Bárány előtt.
Mindazokat a kegyelmi ajándékokat, melyeket az üdvözültek viselnek, megkaptuk mi is a keresztségben és a bérmálásban. Egyházunk homlokunkra rajzolta Krisztus jelét, és a keresztség vízében lemosva, a kegyelem, a szentség fehér ruhájában öltöztetett. Gazdag adománnyal indultunk az életbe és megkaptuk a Lélek pecsétjét is, de az üdvösségbe lépés feltétele maradt, hogy földi zarándoklásunk alatt tudatosan és szabad akarattal döntsünk Jézus Krisztus mellett.

Életgondjainkat állítsuk az örök üdvösség és boldogság szolgálatába (Mt 5,1-12a). Jézus bölcsességgel teli tanítást ad a hegyi beszédben arról, hogy életgondjainkat hogyan alakítsuk az üdvösség és az örök boldogság eszközévé. Ha hétköznapjainkat hittel, és Jézus szenvedésében való részesedésként éljük meg (lélekben szegények, megpróbáltatástól szomorúak, igazságra éhezők és szomjazok, akik üldözést szenvednek), akkor életünket megnemesíti, megtisztítja, és méltóvá teszi a dicsőségre. Ha áldozatos lélekkel küzdünk bűnre hajló természetünk, bűnös szenvedélyeink ellen, akkor Jézussal felülemelkedünk a nehéz helyzeteken, szeretetet és békét sugározva magunkból. A szentek minden élethelyzetben Jézussal „jártak”.

Akarsz-e szent lenni?

Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk (1Jn 3,1-3). Isten végtelen szeretetében Fiát adta nekünk, mint szőlőtövet. Isten szeretete akkor éri el hatását bennünk, ha viszonozzuk. Ha a szőlőtő és a szőlővessző azonosulása létre jön. Ehhez kapjuk az erőt és a kegyelmet Istentől az egyház közvetítésén keresztül. Ha megéljük istengyermeki méltóságunkat, ha törekszünk a szentségre, ha a nyolc boldogság útján keressük a boldogságot, akkor szentek leszünk. Vagy a mindenszentek fehér ruhás seregéhez tartozunk, vagy sehová. Vagy a világítótornyok fényét követve a kikötő felé tartunk, vagy zátonyra futunk, és örök hajótörést szenvedünk. Ha életünk kormányát Krisztusnak átadjuk, akkor biztos kikötőbe érünk.
Szentek leszünk, a szentek között a mennyben!
 

Szent Mihály ima:

XIII. Leó pápa (1810-1903, 1878-tól pápa) éppen szentmiséjét fejezte be egy vatikáni kápolnában 1884. október 13-án. Már távozni készült, amikor hirtelen megállt az oltár lépcsőjénél. Mereven állt mintegy tíz percig, mint aki önkívületbe esett. Arca hamuszürke lett. Amikor végre megmozdult, egyetlen szót sem szólt a körülötte állókhoz, hanem dolgozószobájába sietett és íróasztalához ült. Ott megfogalmazta azokat az imákat, amelyek végzését minden szentmise után elrendelte. Ezek egyike az alább következő imádság Szent Mihály támogatásáért a sátán elleni harcban.

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen.

Bizalmas munkatársainak XIII. Leó elárulta, hogy ördögien gonosz hangot hallott, amint ezt mondta:

– El tudom pusztítani Egyházadat!

Jóságos hang válaszolt. A pápa úgy érezte, az Úr beszél a sátánnal. Hasonlóan a Jób könyvében zajló párbeszédhez (Jób 1,6-12; 2,1-7), a sátán időt és felhatalmazást követelt, hogy csapásokkal sújtsa az Egyházat, az Úr pedig hatalmat engedett neki a 20. század nagyobb része fölött, hogy Egyházát próbára tegye. Ebben a megpróbáltatásban kértek segítséget az ú. n. Leó-imák, amelyeket a pap térdenállva imádkozott a szentmisék végén, egészen a 2. vatikáni zsinatot követő liturgikus reformig, amely a szentmise után minden hozzáfűzött imát megtiltott. A fenti Szent Mihály ima azonban ma is aktuális. Magánimaként nemcsak imádkozható, hanem az Egyház kifejezetten ajánlja is a híveknek a Gonosz elleni küzdelemben.
Onesimo Cepeda mexikói püspök egy lelkigyakorlata után elterjedt a magyar katolikusok között az a tévhit, hogy a Szent Mihály ima be van tiltva. Ez teljesen alaptalan félelem. A püspök atya feltehetően a szintén XIII. Leó pápától származó „Kis exorcizmus” részét képező Szent Mihály imáról beszélt, amely így kezdődik: „Mennyei seregek dicsőséges fejedelme, Szent Mihály főangyal...” Ez valóban tilos a Hittani Kongregáció 1985. szeptember 29-én kelt levele értelmében. A fenti Szent Mihály imát azonban imádkozzuk bizalommal!