Az év legbensőségesebb időszaka érkezett el. A Karácsonyt megelőző hetek különleges hangulatot árasztanak. A növekvő sötétségben vágyakozunk a fényre, lámpákat, világítófüzéreket gyújtunk mindenfelé. A sok apró fény nem veszi el a sötétséget, de kicsit feledteti, annak félelmetes hatalmát. Advent fő szimbóluma a gyertya, amit az adventi koszorún gyújtunk meg minden este. A gyerekeket is elvarázsolja az élő láng, nem tudnak vele betelni.

Érdemes nyugodtabb estéken leülni a koszorú köré, elcsendesedni és közösen imádkozni, elbeszélgetni a gyertyák fényénél. Ez az élő láng Krisztus szimbóluma, aki fényt hoz, ahogy karácsony evangéliuma hirdeti: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel.”

Krisztus az, aki megérint bennünket ezekben a napokban, ő közeledik felénk, nyitogatja szemünket, kopogtat a lelkünk ajtaján. Ő fordítja egymás felé az emberi szíveket, ő tölti el szeretettel, együttérzéssel, a békesség vágyával. Jó lenne ezt újra és újra felismerni, megbizonyosodni arról, hogy Isten közel van hozzánk, csak a szívünkbe kell nézni. Felfedezhetjük őt életünk mindennapjain, a másik emberben, családtagjainkban, barátainkban, a segítségre szorulókban, betegekben és szenvedőkben egyaránt.

Isten érkezése szeretetet, békét, fényt hoz, és mindig meghívást is: „jöjj és kövess engem”, legyél te is világosság, legyél te is szeretet a sötétségtől fenyegetett világban. 

Ha Adventben sikerül Istent keresve élnünk, akkor Karácsony éjszakáján annak eljövetelét ünnepelhetjük, aki valóban életünk világossága, aki valóban képes legyőzni a sötétség hatalmát életünkben és a világban is, a hozzánk megérkező Jézus Krisztust!

Áldott adventi készületet!
 

Mindenszentek ünnepe örömünnep. Azokat ünnepeljük, akik eljutattak életük, és minden emberi élet végső céljára, az örök boldogságra, Isten örök Országába. Ők is az Egyház tagjai. Az Egyház ugyanis nemcsak a földön élő valóság, hanem három része van.

    Az első része a küzdő Egyház. Küzdőnek nevezzük, mert mi itt a földi életben küzdünk a sátán cselvetései, a bűnök és az élet számtalan vihara között, hogy az örök életre juthassunk. A szentmisében az átváltoztatás után az eucharisztikus imádságban is imádkozunk a küzdő Egyházért, s tulajdonképpen saját magunkért: „Erősítsd meg hitben és szeretetben földi zarándokútját járó Egyházadat: szolgádat, Ferenc pápánkat és Lajos püspökünket, a püspökök testületét, a papságot és egész megváltott népedet.”

    Az Egyház másik része a szenvedő Egyház. Ezt az Egyházat a tisztítóhelyen szenvedők alkotják. Ők is az örök élet részesei már, hiszen a tisztítóhely után Isten Országába juthatnak, csak még vezekelniük kell bűneikért. Érettük az eucharisztikus imádságban így imádkozunk: „Elhunyt testvéreinket pedig és mindazokat, akik a te kegyelmedben költöztek el ebből a világból, fogadd be jóságosan országodba.”

    Az Egyház harmadik része a megdicsőült Egyház. Ezt a szentek alkotják, akik eljutottak már Isten örök Országába. Az ő közbenjárásukért imádkozunk az eucharisztikus imádságban: „Ő tegyen minket neked szentelt örök áldozattá, hogy elnyerhessük az örökséget választottaiddal: elsősorban Isten Anyjával, a Boldogságos Szűz Máriával, szent apostolaiddal, a dicsőséges vértanúkkal, és minden szenttel együtt. Az ő közbenjárásukban bízva reméljük, hogy mindenkor megsegítesz minket.”

    Az Egyháznak ez a három szintje szüntelen élő kapcsolatban van egymással. A küzdő és a megdicsőült Egyház szüntelen könyörög a szenvedő Egyházért, hogy a tisztítóhely ideigtartó büntetésétől mihamarabb megszabaduljanak. A megdicsőült Egyház pedig - a szentek - közbenjárnak értünk.

    A mai nap az ünneplés napja. Azokra az emberekre emlékezünk, akik megmutatták az utat, hogy igenis el lehet jutni az örök életre a Krisztus által meghirdetett élettel, s valójában azt hirdetik, hogy a halál után van folytatás; sokkal szebb, mint amire valaha is gondolni mernénk. Ha csak a hegyek csodálatosságát, a virágok egyszerű szépségét tekintjük, mennyivel csodálatosabb és szebb az, aki mindezt teremtette, alkotta.

    A mai ünnep üzenete, hogy kövessük a szentek példáját, váljunk szentté, mert így juthatunk el Isten örök Országába!

Babits Mihály: Októberi ájtatosság

A kórus padján, honnan a rácson át
látni a templom sok kicsi villanyát
mert az imát villany kiséri
s uj tüze régi Urunk dicséri:

a kórus padján egymagam ülök én,
mint egy kárvallott, elkeserült legény,
bárány-e, bárány-e vagy farkas?
Szól a litánia: lelkem, hallgass!

Uram, ki úr vagy száz seregek fölött,
teremtesz és ki ellened, eltöröd,
világokat vegyítesz, sujtasz,
s lelket a lomha rögökben gyujtasz,

te, kit magasztal a zenit és nadir
a jármod édes és a csapásod ír:
jármodba fogj be, csapj meg engem,
mért nem örök diadalmad zengem?

Mért zengem a csuf, kór kicsinyek hadát,
a földi szégyent, béka-egércsatát,
a halni születőknek éltét,
unt bajok ujszerü visszatértét?

Tán azt hiszem, hogy sok kicsi sokra megy?
Pedig a soknál mennyire több az egy,
az Egy, aki Valaki, mégis,
akire hallgat a föld is, ég is.

Egész világunk mind csupa látomás,
folytatott álom, lassu lidércnyomás,
de legcsodásabb látomásunk
te vagy, Urunk, te vagy, égi másunk!

Te a nagy Álom, te vagy a fő Lidérc:
a tested lélek, hanem a lelked érc,
érclelkeddel lelkünkre fekszel,
századok ülnek el és növekszel.

Kórus padjáról, halld, sürü rácson át
küldöm tehozzád, Isten, ez uj imát:
hatalmas vagy földön és égen:
adj, magad ellen, erőt énnékem!

Mindenható Mennyei Atyánk!

Te az embert a saját képedre és hasonlatosságodra teremtetted. Rábíztad a világot, de rábíztad egymás szolgálatát is.
Add meg, Szentlelked segítségével, hogy megszűnjön a birtoklás és a hatalomvágy utáni esztelen hajsza a világban, hogy ezáltal az emberek biztonságban élhessenek országukban, háború és félelem nélkül, építve az Isten által ránk bízott világot és szolgálva egymást családjukban és a hivatásukban – ahogyan ezt a szolgálatot szent Fiad megmutatta nekünk.
Add, hogy megszűnjön az öldöklés és a kizsákmányolás, az álvallások és elferdített tanok köntösébe bújtatott kegyetlenkedés és megszülessen az áldott béke.
Add, hogy minden ember a saját hazájában üldöztetés nélkül élhessen és dolgozhasson, a gyerekeknek pedig megnyílhassanak az iskolák, hogy ismét tanulhassanak.
Add, hogy elhagyott otthonaikba hazatérhessenek az emberek és felépíthessék lerombolt templomaikat.
Add, hogy ne az erőszak, a gyűlölet vezesse a szent Fiad vére által megváltott emberiséget, hanem a szolgálat, a szeretet, az áldozatvállalás és az alázat. Ámen.

Miatyánk…, Üdvözlégy Mária…

Szeptember 8-án, Kisboldogasszony – népi elnevezése: Kisasszony – napján egyházunk Szűz Mária születésnapját (Nativitas Beatae Mariae Virginis) ünnepli.

A jeruzsálemi hagyomány a Betheszda fürdő mellett tisztelte Mária születésének helyét. Az 5. század elején Szent Anna tiszteletére templomot építettek itt, melynek felszentelési évfordulóján, szeptember 8-án emlékeztek meg Mária születéséről. A nyugati egyházba valószínűleg I. Sergius pápa vezette be az ünnepet a 7. század végén, majd IV. Ince pápa a 13. században nyolcadot csatolt hozzá, mely 1955-ig élt.

Az ünnep magyar elnevezése a 15. századig vezethető vissza. Kisboldogasszony ünnepe országszerte kedvelt búcsújáró nap. A Stella puerpera Solis (’hajnali szép csillag’) tiszteletére szokás volt szeptember 8. hajnalán a napfelkeltét a szabadban várni, csatlakozni az angyalokhoz, akik ilyenkor Mária születésén örvendeznek a mennyben. Azt tartották, hogy akinek „érdemé van rá”, meglátja a kelő napban Szűz Máriát. A népi megfigyelések szerint a fecskék Kisasszonykor indulnak útnak.

Mária Isten áldott földje, amelyből üdvösségünk virága és gyümölcse sarjadt. Ebből a szimbolikából nőtt az a 19-20. század fordulóján még élő Balaton-vidéki és göcseji szokás, hogy a vetőmagot az ünnepre virradó éjszaka, illetve kora hajnalban kitették a harmatra, hogy ne üszkösödjék meg. A nép nyelvén a két nagy Mária-ünnep (augusztus 15. és szeptember 8.) közti időszak neve a kétasszonyköze.

Mária születésének gazdag apokrif hagyományai vannak, s ezek kódexirodalmunkba is bekerültek. A Teleki-kódex Anna-legendájában olvasható: „Szent Annának elkövetkezvén az órája, a hétnek néminemű keddin szüle. Egészségben szülé az igaz Dávidnak királyi plántáját, ez világnak előtte választott leányt, az édes Szűz Máriát. Miképpen az angyaltul megtanítottak valának, mert ő vala ez világnak jövendő megvilágosojtója és asszonya és tengörnek csillaga.”

„Ma, szeptember 8-án tartjuk a Boldogságos Szűz Mária születésének liturgikus ünnepét, aki az egész világ megváltásának hajnala és reménye. Ez a Mária-ünnep mélyen gyökerezik a hívők szívében és áhítatában (...), mert tudatában vannak annak, hogy az ő születésével vették kezdetüket Isten tervében azok az üdvözítő események, amelyek aztán oly szoros kapcsolatot teremtettek Mária és az ő Fia között.
Örvendezzünk tehát, ahogy megemlékezünk Megváltónk Anyjáról. Ahogy Damjáni Szent Péter mondotta: »Valóban, ha Salamon és vele együtt egész Izrael népe a templom felszentelését oly bőséges és fényűző áldozattal ünnepelte meg, milyen és mennyi örömöt hoz majd Szűz Mária születése a keresztényeknek? Mert az ő méhébe, mint a legszentebb templomba, szállt le Isten a saját személyében, hogy emberi alakot nyerjen, és látható formában lakozzék kegyesen az emberek között.«
A gyermek Máriának ajánljuk hát ma alázatos imádságunkat a világért és az Egyházért.”

Szent II. János Pál pápa

Kérünk, Istenünk, add meg nekünk, házad népének mennyei kegyelmed ajándékát, hogy akik számára a Boldogságos Szűz istenanyaságában felvirradt az üdvösség hajnala, azokat békével áldja meg az ő születésének ünnepe. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.
 

Imádság tanév kezdetén

Ismét oltárod köré gyűltek, Uram, azok a gyermekek, akiket annyira szeretsz, s akiket földi életedben oly szívesen engedtél magadhoz.

Engedd, kérünk, hogy ne csak közelítsenek Hozzád, hanem meg is találjanak, templomodban és az iskolában egyaránt.
Segítsd őket a tudásanyagban, hogy elsajátítva azokat, még alaposabban megismerjenek Téged, mert műveidben láthatunk Urunk igazán.

Adj nekik ehhez erőt, tehetséget és szorgalmat, tanáraiknak pedig elegendő szeretetet, igazságosságot és türelmet.

Sokfelé lobbanak fel a világon, Uram, a szeretetlenség tüzei; gyakran állnak szemben egymással idősebbek és fiatalok, mert éket ver közéjük a meg nem értés és a szeretetlenség.
Ajándékozd meg kérünk az idősebbeket a belátással, a fiatalabbakat pedig a türelemmel. És akkor ismét szeretetben találkozhatnak egymással azok a nemzedékek, amelyek most nem tudnak egymás nyelvén beszélni.

Te tizenkét éves korodban csodálkozva kérdezted szüleidtől: „Nem tudtátok, hogy Atyám házában kell lennem?”Add meg, Urunk, hogy a mai fiatalok számára is ilyen természetessé váljék az atyai házban való tartózkodás.

Benépesülnek az iskolák, Istenünk, s napról napra hallgatják most ismét a napfényben fürdő termek csodálatos zengését, melynek hangjával nem versenghet semmiféle zenekar.

Add meg, kérünk, hogy évről évre többen legyenek ezekben a termekben, és sok család vállalja a gyermekek felnevelésének áldozatát, a hit elmélyítését és gyarapodását.

Kérjük ehhez a Boldogságos Szűzanyának, a Bölcsesség Székének, a Keresztények Segítségének anyai közbenjárását, hogy esdje ki a Szentlélek kegyelmét, aki az Atyával és a fiúval Egy Isten örökkön, örökké. Ámen.

/Dr. Teleki Béla SJ: Szavalókönyv I. Agapé, Újvidék, 1992., 13. o./
 

„A jó pásztor életét adja juhaiért” – 1945-2015

Mindszenty hercegprímás emlékirataiban így emlékezik meg a vértanú győri püspökről: „A jó pásztor életét adja juhaiért.” Az újévi körlevélben meghirdettük az Apor-évet, boldog Apor Vilmos püspök vértanúságának 70 éves évfordulója alkalmából.

Ma felteszik a kérdést: a vértanúság biztosítja-e a keresztény hit igazságát, amikor annyi ember halt meg a legkülönfélébb eszmékért? Erre Hans Urs von Balthasar Aquinói Szent Tamással válaszolja: „A keresztény vértanúság a szeretet tökéletességének legfőbb bizonyítéka.” (Vanyó László: Hans Urs von Balthasar a vértanúságról, Győregyházmegyei Almanach, 1995, 68. l.)

Szent Ágoston szerint: „nem a kihívások tesznek valakit vértanúvá, hanem az ügy. (Martyres non facit poena, sed causa.)” (Vanyó László: im. 56. l.)
A keresztény vértanú nem valaki ellen, nem gyűlöletből, nem világ vagy ember elleni csalódásból adja oda életét, hanem szeretetből Jézus Krisztusért és felebarátaiért.

Boldog Apor Vilmos vértanúsága (martyr = tanú) elénk állítja szeretetét:
• Jézus Krisztus és egyháza iránt,
• a szegények, kicsinyek, kisemmizettek iránt,
• az üldözöttek iránt, a szociális igazságosságért,
• egész megtévesztett magyar népünk iránt.

Ezzel a szeretettel bocsátott meg gyilkosainak, ezzel a szeretettel győzte le a háborúk, diktatúrák gyűlöletét. Erre a szeretetből fakadó tanúságtételre van ma is a legnagyobb szükségünk.

Ezért ebben az évben tudatosabban rá figyelünk, imádkozunk szentté avatásáért, megpróbálunk elindulni az általa megmutatott úton. És természetesnek tartjuk, hogy ezen az úton jelen van a kereszt is. „Mert az egyedi keresztény élet, nézzük bárhonnan, élet a kereszt és a feltámadás között .” (Hans Urs von Balthasar: Cordula, 78. l., idézve: Vanyó László: im. 65. l.).

Boldog Apor Vilmos püspök, vértanú, könyörögj érettünk!

Dr. Pápai Lajos megyéspüspök

(Megjelent: Hitvallás, 2015. január)
 

Az emberiség felajánlása Jézus Szentséges Szívének!

Úr Jézus, az emberi nem Megváltója, tekints reánk, akik oltárod előtt alázatosan leborulunk. Tieid vagyunk, tieid akarunk lenni. Hogy azonban szorosabban egyesülhessünk veled, mindegyikünk fölajánlja magát szentséges Szívednek.

Sokan nem ismertek még meg, mások parancsaidat megvetették, és eltaszítottak maguktól. Könyörülj mindezeken jóságos Jézus és öleld valamennyit legszentebb Szívedre.

Légy Királya Urunk, nemcsak a hívőknek, akik sohasem pártoltak el Tőled, hanem a tékozló fiúknak is, akik elhagytak. Add, hogy mihamarabb visszatérjenek az atyai házba, és éhenszomjan el ne pusztuljanak.

Légy királya azoknak is, akiket tévedés ejtett meg, vagy szakadás választott el. Hívd vissza őket az igazság szolgálatára és a hit egységébe, hogy rövidesen egy akol legyen és egy pásztor. Adj Urunk egyházadnak biztos és teljes szabadságot, minden népnek békét és rendet. Tedd, hogy az egész földkerekség egy szózattól visszhangozzék: Köszöntsük az isteni Szívet, amely által üdvösségünk támadt: dicsértessék és áldassék mindörökké. Amen.

A hagyomány szerint csodával határos módon hét évszázaddal ezelőtt, 1294. december 10-én került Mária názáreti házacskája az Adria-parti olasz városba, Loretoba. II. János Pál pápa a kegyhely 7. centenáriumának ünnepségére üzenetet küldött.

"A loretoi szent ház, az első Szűz Máriának szentelt, nemzetközi jelentőségű szentély a kereszténység igazi, máriás lelkületű központja volt évszázadok hosszú során át. Sok pápa zarándokolt el erre a kegyhelyre, én magam két alkalommal imádkozhattam áldott falai között" -- ezekkel a szavakkal kezdte a pápa a loretoi kegyhely pápai delegátusához, Pascquale Macchi püspökhöz intézett levelét. Rámutatott arra, hogy a loretoi szentély centenáris ünnepségeire akkor kerül sor, amikor az egész kereszténység az Üdvözítő születésének harmadik évezredére készül. Mindebben nagy szerepe lesz a loretoi megemlékezéseknek, mivel az itt őrzött szent ház nem elvont igazságok őrzője, hanem a megtestesült Ige titkáé. Akárhányszor átlépjük e ház küszöbét, nem kis megrendültséggel olvassuk e szavakat: "Hic verbum caro facto est" (Az Ige itt lett testté).

A pápa ezután kiemelte a loretói szentély három nagy üzenetét.
Az első a kegyelem üzenete, Isten ingyenes ajándékáé. Errôl az ajándékról szüntelenül elmélkednünk kell, törekednünk arra, hogy újból rátaláljunk, ha már elveszítettük volna, főként a bűnbánat szentségében, a gyónásban.
A második üzenet a hité, amely nemcsak ésszerű belátása a kinyilatkoztatott igazságnak, hanem engedelmesség is, Isten elfogadása életünkben, nagylelkű és tökéletes "igen" terveire, amint Máriáé volt az Angyali Üdvözlet pillanatában.
És végül a harmadik üzenet az üdvösség üzenete, amelyet Isten szegénységben és elfelejtettségben emberré lett Fia hozott el valamennyiünknek.

A loretói litánia a mai formájában a XVI. Században tűnik fel először, de már a XII. századból is ismerünk hasonló, közös végzésre készült imádságot. Az általunk ismert loretói litánia a Loreto városának bazilikájában lévő Szent Házból származik, ahol – adataink szerint – 1575-től, mások szerint már 1400-tól minden szombaton elénekelték a Boldogságos Szüzet köszöntve. Amikor Canisius Szent Péter 1558-ban Loretoban járt és meghallotta ennek éneklését, átvette imakönyvébe, és terjesztette. VIII. Orbán pápa 1691-ben kiadott dekrétumában megtiltotta a különböző templomokban készült Mária-litániákat, és egyetemes használatra a loretói litániát rendelte el. XIII. Leó pápa ezt 1886-ban megújította. A pápák azóta is mindig hangsúlyozták a litánia közös és egyéni imádkozásának jelentőségét, így XII. Piusz, VI. Pál, II. János Pál pápák. Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció Népi ájtatosságokról szóló dokumentuma jelentős ájtatosságnak tünteti fel a Szűzanya köszöntésének ezen tiszteletre méltó módját.

Krisztus feltámadása húsvéti örömet és reménységet ajándékoz nekünk. Nem szükségszerű, hogy az emberiség élete a pénz hatalma alatt roskadozzon. A világ meghatározója minden ellenkező látszat ellenére nem a személytől elszakadó gazdaság vagy az emberi önzés, nem is a nyers erőszak, hanem a mindenható Isten szeretete. Az ő akaratának keresése és követése a legnemesebb erkölcsi mérce.

Húsvétkor az embervilágra új reménység virrad. Ez a világosság a sötétségben ragyog, az Egyház szolgálatán keresztül pedig szerteszét árad. Nagypéntek keresztje és húsvét üres sírja együtt hirdetik a mai világnak, hogy győzött a halálon az élet. Jézus feltámadásának örömhíre ajándékozza meg az embert, a családot, a közösséget, az Egyházat és a világot azzal az igazi erővel, amely alkalmas az élet értékesebbé tételére.

Tudjuk, hogy a halált legyőző élet reménységében lesz a fiatal másokat elfogadó ifjúvá, a szülő értékhordozó édesapává és édesanyává, majd megbecsült nagyszülővé; a haza így válik szeretett Szülőfölddé és benne minden ember útitárssá.

Krisztus feltámadott…, áldjuk és dicsőítsük Őt!

Szeretettel kívánom ezt a csodálatos örömet minden kedves olvasónknak.

Áldott Húsvétot!

Győző atya